Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

14 Sághy úr, a postahivatal nyugdíjazás előtt álló, tekintélyes tisztviselője, aki a sürgönyosztályt igazgatta nagy hozzáértéssel, miután meggyőződött róla, hogy a derékig érő hótorlaszok miatt az egyik udvarra vezető ajtó sem mozdítható, beletörődött, hogy fogoly. Megreggelizett, és visszafeküdt a felesége mellé, akire több mint harminc éve halálosan ráunt már. Most mégis örült, hogy van még valaki rajta kívül a házban. Egyedül, ebben biztos volt, előbb-utóbb valami meggondolatlanságra vetemedne, vagy megzavarodna a tétlenségtől, mivel a tétlenség az a rés, amelyen keresztül a számonkérés lidércei betolakodnak az emberbe, hogy megvalósíthatatlan, vakmerő vágyakat ébresztve benne, meggyötörjék. A felesége aludt még, s ez az állapot, hogy mellette is van, meg nem is, Sághy úrnak tökéletesen megfelelt. Nem kellett válaszolgatnia az asszonynak a napi bevásárlás, a szomszédolás és temetőjárás fogalomkörében mozgó s a türelmét próbára tevő kérdéseire, sem azokra, amelyek az öregségre és a túlvilági létre vonatkoztak, s amelyektől cigánykerekeket hányt az ő elméje. Ugyanakkor valami egészen mást is érzett most az asszony iránt. Gyöngédséget, vagy még inkább felelősséget, hogy most igazán egymásra vannak utalva. S miközben még a gondolatától is szenvedett, hogy az asszonyhoz a puszta elviselésénél több köze lehet ebben a helyzetben, gyengeségből, vagy ki tudja, a gyámoltalanságánál fogva egyszeriben ő maga kívánta, hogy ez a kapcsolat újra bensőséges és őszinte legyen. 143