Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

Sághy úr még mindig nem tudta megbocsátani a felesé­gének, hogy gazdag családból származik. Utóbb belátta, hogy már akkor sem tudta megbocsátani neki, amikor fiatal, sokra hivatott ügyvédbojtárként megkérte a kezét, bár akkor még egészen másképpen képzelte el a jövőjü­ket. Benősülni a Vermes családba nem kisebb fegyvertény volt, mint ügyvédi diplomát szerezni. S egyszer visszahal­lotta, hogy nem sokkal az eljegyzésük után valaki par­venünek nevezte a kaszinóban. Egy faragatlan jószág­igazgató, aki amellett, hogy ostoba és hetvenkedő volt, valami panamaügybe is belekeveredett, és úszott az adós­ságokban. Tönkre fogom tenni, gondolta akkor. Nem a sértődöttség beszélt belőle, nem is az az érthető ellen­szenv, amit alacsonyabb sorból származó emberként ér­zett, látva, miféle piszkos üzelmekkel vásárolják meg egyesek a kényelmüket, miközben emberségről és szo­ciális reformokról prédikálnak, s évente kétszer-háromszor nyilvánosan jótékonykodnak, nem a sértődöttség, hanem valami alkati elszántság, ami túl van a morális szem­pontokon. Mert tudta, hogy végső soron az erkölcs is megvásárolható, mint egy szarvasbőr kesztyű vagy akár­mi más. Jó szeme volt, látnia kellett, hogy akik oly gyakran hivatkoznak erkölcsi szempontokra, azoknak rendszerint lyukas a zsebük, s tetszik vagy nem, könyör­adományokból élnek, az államéiból, amely alkalmazza őket, felszippantja és a szolgálatába hajtja őket mint nem produktív elemeket. Ha nem így tenne, a sok hőzöngő entellektüel kétszer annyi bajt keverne, mint itt, az ál­lam oltalmazó keze alatt. Hadd dühöngjenek csak, és hadd moralizáljanak. Dühöngésük teljességgel veszélytelen, sőt hasznos is. A virtuskodás és moralizálás önkielégítő ter­mészeténél fogva egy sor indulatot levezet, amely más keretek között veszedelmes lehetne. Sághy úr mélyen megvetette az entellektüeleket, s ha­tározottan rosszallotta, ha valaki őt hízelgésből vagy cinkosságból értelmiséginek nevezte, ö nem volt értelmi­ségi. ö egy szabónak a fia volt, aki a tehetségével meg némi szerencsével és ravaszsággal többre vitte az apjá­144

Next

/
Oldalképek
Tartalom