Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

Babonás öregasszonyokon és riadt kisgyermekeken kívül természetesen senki sem hitt a kísértetekben, s akik mégis hittek, legföljebb nehéz álmaikban találkoztak velük. Ám a kísértetek senkitől sem kérdezték, hisznek-e bennük. Jöttek hívás nélkül, s nem éjfélkor és nem fehér lepelben, hanem fényes nappal, s mindnek közönséges emberi arca volt, mint a levélkézbesítő postásnak, a füttyögető, tányérsapkás rendőrnek, vagy egy új szomszédnak, albérlőnek, távoli rokonnak, elfeledett unokatestvérnek. Ellepték az utcákat, bebújtak a kéményen, a kulcslyukon, az ajtóhasadékon. Reggel kilenckor minden templomban maguktól kondultak meg a harangok, maguktól kezdtek búgni az orgonák, és zúgni a szirénák, s még a süketek és a haldoklók is összerezzentek, amikor egy-egy hevesebb szélroham megrázta az ablaktáblákat, vagy a huzat becsapott egy ajtót. „Van remény" — süvöltötte a szél, mialatt kitekerte a szélkakasok nyakát, ledöntötte a kéményeket, és letépte az ereszcsatornákat. A legelőkelőbb kísértet az a lovas ember volt, akit Kálmán vitéznek hívtak, és sok száz éve feküdt már egy jeltelen sírban, ismeretlen helyen. Most a Bástya utcában, a festék- és lakkbolt előtt kikötötte lovát egy stop! jelzésű közlekedési tábla póznájához, és gyalogszerrel indult tovább. Életében Kálmán vitéz rettenthetetlen bajnok volt; szegények pártfogója, özvegyek és árvák gyámolítója, övé volt a vár és a város, és megszámlálhatatlanul sok jobbágyfalu a megyében meg a megye határán túl is. A nála is hatalmasabb hűbérúr, Csák Máté forgatta ki a vagyonából és ölette meg. Előbb azonban megvakíttatta, és a zsoldosaival kiköttette a főtéren a tűző napra. A lovát leszúrták, és kiterítették mellé: hogyha az éhség gyötrelmeit nem bírná viselni, falatozhasson az oszlásnak induló tetemből. A dög mellett elhelyeztek egy lóhúggyal teli dézsát is: ihassék, ha megszomjazna. Egy katonát bíztak meg az őrzésével, aki minden órában megmosta a vitéz arcát és homlokát a lóhúgyban, nehogy a napszúrás megrövidítse a szenvedéseit. Az egyik éjjel, amikor az 136