Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

14 Amióta bulldózerokkal és harckocsikkal letarolták az ősi Tabán negyed békaszemű, földszintes viskóit, kivágták akácfáit, betemették esővíz-levezető árkait, s a kősivataggá gyalult városrész helyén felhúzták a zord és kietlen, széljárta új lakónegyedet, nyoma veszett annak a poros ásványvizes palacknak is, amelyben a mindenkori múzeumigazgató tartotta fogságban a város szellemét, hivatali szobájának vitrines könyvszekrényében, a Pallas Lexikon tizenhat rendes és két pótkötete mögött. A palackot még a szabadságharc bukása után pecsételte le a megszálló osztrák helyőrség parancsnoka, von Beck őrnagy, aki józanon veszett kutyáknak, részegen ázsiai hordának emlegette a magyarokat, s szigorú rendeletben tiltotta meg szakáll vagy bajusz viselését. Elrettentésül tüstént lefogatott néhány módosabb szakállas polgárt, s martalócaival nyilvánosan elégettette eretnek férfidíszüket a főtéren. Mivel az ördögűzés közben a szakáll viselői is megégtek, von Beck őrnagyot leváltották, majd előléptették ezredessé, és áthelyezték Versecre, a Bánátba. Helyébe egy kövér és élveteg horvát generálist hoztak, aki Stájerországból idevezényelt huszonöt megbízható borbélyt. Ezek házról házra járva, simára borotváltak minden férfiarcot, hogy a kormányzatnak többé itt rebelliótól tartania ne kelljen. Így is történt. A polgárok önként lemondtak nemzeti önérzetükről, s ezután a város szellemét akár közszemlére is kitehették volna, egyetlen férfi sem akadt, aki az ásványvizes palackból a parafa dugót ki merte volna húzni. 133