Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

Az történhetett, magyarázta, hogy a karó nem fúrta át a szívét — még ha a hús lassan lerohad is róla —, így valószínűleg él. Ezért ő odalopódzott a tetemhez, és három golyót eresztett a szívébe. Legnagyobb megdöbbenésemre városparancsnokunk kitüntette, amit később azzal indokolt a tisztikar előtt, hogy a legénység most már biztos lesz legalább a halott halála felől.« Majd tovább: »Néha úgy érzem, rossz álom ez az egész, s alig várom, hogy fölébredjek végre. Hogy a falak falak legyenek, a fű fű legyen ismét, a napfény napfény. Még a derék, vérszomjas Hübner őrnagy is csalódott. Álmatlanság gyötri, s mint mondja, olyan érzés kínozza, amire nem tud okos magyarázatot találni. Ügy érzi, valaki minden tettünket figyeli és számon tartja. Pedig most már csaknem biztos, hogy megnyertük a háborút. S ahogy Karthágó nem támadt föl, úgy ez az ország sem fog soha többé. A császári zsoldosok július elején hagyták el a várost, illetve a kősivatagot, ami utánuk maradt. Nehéz elképzelni bizonyos megindultság nélkül, miként vette vissza a természet azt a földdarabkát, ahol valaha a város állt, s amit az értelem, a civilizáció elhódított tőle. Be kell látnunk, hogy ez a pár évszázad csupán néhány múló másodperc volt ennek a földdarabkának a történetében. A szatmári béke idején már embermagasságú gaz födi be a köveket. A magasban kiterjesztett szárnyakkal rétisas köröz, a cserjésben, ahol valaha egy gazdag polgár házának az udvara terülhetett el, mocsári farkas tanyázik. Napos délutánokon a fölrobbantott vár kőtömbjei között viperák sütkéreznek. Akácerdő foglalja el a temetőt a fiatal, serdülő fácskák gyökereikkel kifordítják a sírkereszteket ...« Eddig a fejezet. Különös, hogy ami a szövegből kimarad, az a föltámadás, az újjászületés dicsérete. Épp erről feledkezett volna meg a szöveg szerzője? Tény, hogy hézagos, hiányos az, amit a város újjáépüléséről tudunk. Valószínűleg egy napon, mind a négy égtáj felől, rongyos, 119