Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)
Tőzsér Árpád: egyszemű éjszaka
Egyszemű éjszaka Tóth László versében (Történelemkönyv saját használatra) az egyszemű éjszaka metafora a mitológiabeli Küklopszot idézi, de antológiacímmé emelve, kilenc fiatal költő versei elé állítva általánosabb, gazdagabb jelentést nyer. Egyszerre fejez ki hitet és nihilt, reményt és reménytelenséget, magányt és közösség utáni vágyat. Az utána következő versek az éjszakát egyfajta társadalmi gyökerű magány (és pesszimizmus), az egyetlen szemet pedig a költészet jelképévé emelik. S ebben a magányérzésben s a költészetbe vetett hitben egységes ez az egyébként (főleg korban és központi témájukhoz, a magányhoz való viszonyulásukban) eléggé heterogén csoport. Verseikről szólva vizsgálódásaink kiindulópontja legyen most ez a homogénségük és heterogénségük. A hatvanas évek elején nálunk is volt egy „nemzedék", amely „státusz" nélkül (hogy Pomogáts Béla kifejezésével és gondolatmenetével — Napjaink, 1969/8 — éljek) volt kénytelen magának utat törni. Bábi, Gyurcsó, Ozsvald nemzedékének az „irodalomalapítás", az alapozás funkciója jutott, az 58-ban indulók alá a XX. kongresszust követő szellemi megújhodás adott lovat, de a hatvanas évek elején jelentkező Gál Sándornak, Tóth Elemérnek, Batta Györgynek és Bárczi Istvánnak nem adatott meg az ilyen társadalmi háttér és program. S míg az első két esetben a „státusz" olyanokat is költővé avatott, akik később nem bizonyultak annak, addig a hatvanas évek elején és közepén néhány ígéret (Németh István, Kmeczkó Mihály, Szitási Ferenc) várakozásra kényszerült. A várakozás persze nem ártott nekik, közben — részben — levetkőzték az indulásuk idején divatozó dekoratív verbalizmust (kritikai érzékünk megerősödésének köszönhető, hogy ebből az igen erős pszeudomodern hullámból nem lett antológia), de a később jelentkezőkkel (Tóth Lászlóékkal) közös alapélményükhöz, a társadalmon kívüliséghez, a magányhoz mégis másként viszonyulnak, mint elődeik. Az ő verseikben valóban hiába keresnénk „osztályharcos, világnézeti vagy politikai problémákat" (az 7
