Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)

Tőzsér Árpád: egyszemű éjszaka

58-ban induló költőcsoportot illették először ilyen váddal!), de bármilyen egyéb irodalmon túli szándékot is, magányuk feloldását kizárólagosan a szótól, a költészettől várják. Költői gyakorlatuk lényegét talán jobban megértjük egy Roland Barthes-idézet segítségével: „... a verbális lehetőség tehát, amelyről majd érett gyümölcsként hullik le a jelentés, olyan költői időt tételez föl, mely már nem az »előkészítés« ideje, hanem a lehetséges kalandé, jel és szándék találkozásáé." Ez a szóba vetett hit egyébként költészetükben meg is fogalmazódik: Fel, fel a szélvitorlák kiürült gyomrába. S még százszorta feljebb! Fel, fel, ahol a szó már megáll egymagában. (Németh István: Fel a pápuák közé) Németh Istvánéktól — úgy tűnik — csak módszerben különbözik a valamivel később jelentkező Aich Péter és Mikola Anikó. Míg emezek költészete valóban a „jel és szándék" lehetséges (de nem törvényszerű, mert ösztönös) találkozása, addig az ő versviláguk tudatosan szerkesztett. A meglepő az, hogy világuk a megszerkesztettség ellenére is magányt, ember-nélküliséget sugall. Kmeczkó Mihály magánya pl. egy embertelen „holdtájban" objektivizálódik, ahol kövek legeltek békés csordaként a telkeN / kavicsok lapultak lomha békatestteL, és kékülő szived is varázstükör meglesed benne az égi békát ha legel fekete vízben; Aich versei is holt tájat revelálnak, csak ebből a tájból még a „kövek" (a tárgyak) is hiányzanak, illetve csak egykori vagy majdani jelentésükkel vannak jelen, s az így kialakított világ alogikus lehengerelt barnaság / félelmetes igaztalan sik, ahol a fogalmak idegen és idegesítő megvilágításba kerülnek. Hegel szerint a „tiszta lét (a viszonylataitól megfosztott lét) és semmi — egy és ugyanaz". Aichet — úgy tűnik — a tárgyuktól megfosztott viszonylatok abszurduma, s a fogalmak mélyében végbemenő átcsoportosulások izgatják. Ebben a világban a magány, a költő pőre léte is problematikus: fel akartam kelni tehetetlenségemből 8