Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

Ez a borház afféle kései öröm, öreg ember akarnoksága, emlékeket melengető tűzhely. Emlékszem az építésére. Az avatására is. Nagy volt az öröm, késő éjjelig bukdácsolt, szakadozott a nóta a hajlatokba, mélyárkok fenekére. Permetező napszámosok sürögtek a vendégsereg körül; felszolgáltak, etettek, itattak, s ha kellett, énekeltek, először és utoljára ezen a helyen. Itt minden ösvény egy sors beteljesedése; térkép, félelmetes életszövevény. A borházon túl keskeny erekre szakad az út, borházakhoz és venyigekunyhókhoz vezet. Az ősi takarosság jele a kunyhó. A paraszt csak annyit hozott magával a szőlőbe, ami a kunyhó földjére fért. A hordót s a permetezéshez szükséges vizet fogattal húzatta fel. Szerszámját, gondját, jókedvét gyalogszerrel hozta és vitte is. Borházat csak máshonnan idekerült iparos vagy hivatalnok építtetett. Pihenőnek, szerszámőrzőnek, és ha kell, vendéglátónak. Hihetetlen pontossággal vonalazott az idő; a szőlősorok között emberöltők görnyedtek és foszlottak porrá. Itt éppúgy jelen van minden, mint az egyházi és községi anyakönyvekben vagy a családi imakönyvek hátsó lapjain. Csak a jelrendszer más. Öregek sírba tételével közelebb léptek egymáshoz a mezsgyekövek. Nagyapám hatvan sort örökölt, nagyanyám csak kilencet jussolt. Mezsgyekő került közéjük egy egész életre, mélyre ásták, hogy csak a halál félelme tüntethesse el a helyét. Minden fordulónál keserű emlék bukkan elém. Az ég kútjába hullott életek; f oszló arcok vonásait ringatja a víz tükre. A szélső darab a Teleki Boldizsáré volt; értelmetlen halállal pusztult. Tíz körömmel markolta az életet: suszterkodott, földet bérelt, nagy istálló tehenet tartott, a padlása tele volt hatalmas belga nyulakkal. Urak vadásztársa, nyomorult bohém, újat akaró, grófokat utánzó kutyabolond. Mindent akart, de semmi sem sikerült neki. Józanságában csendes, boros állapotában öblösen hangos, sírógörcsökbe fúló keserűség. Vágyai, tervei voltak, akarata hozzá kevés. A pilóta figyelmesen hallgatott, és én folytattam. 88