Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

karták életük őrzött pillanatait: fűre terített nászéjszakákat, az imádság vélt áldásait, szilaj csikók táncát, háborúba menéseket, sortüzeket, búcsúzásokat, gyermek sírását, barázdák szagát, üstökösök jelzését, barát vagy ellenség jöttét. Hány tavasz, hány ősz múlt el az első tenger árvíz óta? Száz? Ezer? Nem tudja senki. Nem mérték az emberi félelmet sem, csak mondták: ha a száműzetés ideje hosszan tartott, fehér gyolcs-, vagy lepedődarabot tűztek faág nyelekre: az élet jele volt ez, a félelemé s a segélykérésé is. így mesélik, így volt. Minden ősöm találkozott a vízzel, előbb a mesékben, rövid parasztálmokban, majd az élet valóságában. A nagyvizek pusztító látványa szembogarukba nőtt. Egy élet hosszán hányszor? Hányszor nemzedékek során? Sokszor. Százszor. Három folyó öleli, szorítja e földdarabot, vaspántként, kanyargó ezüstcsíkként. Más világokba, katonának és idegen országok felé innen csak a folyók testén át vezet az út. Vizek csillogása szerint tájékozódtak a költöző madarak is. Ha üresek a folyóközi rétek, nagy csapat madarak est-éjszakákon pihenni ültek. Őszi nagyvizek idején átrepülték a sokszögű, alaktalan tengert. Lehet, hogy számukra e látvány nem is volt rémítő: nagy területű fényesség, benne szürke-zöld foltok: a fehér lepedő lobogókat, a felpirosló fáklyákat tovatűnő pontokként észlelték csupán. Dél ebéd idején lemegyünk a partra. Előbb ráhajlunk a vízre, belebámulunk a tükörbe, mint a bokrok és a fák teteje, aztán megmártjuk arcunkat. Egy hullámzás erejéig ábrázatunkat egybetartja a víz, aztán elengedi... íratlan törvény szerint minden ősöm megnézte magát a víztükörben: sorsukat kívánták így tudni, a jelen és jövő napokat, életeket és halálokat. Ezeket a kérdező víztükörarcokat szeretném most együtt látni: nagyapáimat, nagyanyáimat, apámat, Rózát, Kormoskendit, ha csak egy pillanatra is, együvé teremteni mindnyájukat, emlékezetüket, nagy ritka egymásra mosolygásukat, érintenék egymást testükkel, vérük melegével... Kívánom, kövesed jenek meg legalább egy le639