Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

vélmozdulás idejéig, így, ezzel a megbolydult tájjal együtt lépnének egyet holtukban is, az élő világ felé, hogy tennének hamisítatlan tanúságot életük és életem mellett... S mikor már képzeletem is szem elől téveszti őket, elém tűnik saját életem nagy árvizének látványa. Hallom a csónakos ember parancsoló szavait, az evezők koppanását, a járási ember rekedt kiáltásait: •— Emberek! ... Emberek, ha van élő, szóljon, emberek! . . . Képzeletem erőlködve igyekszik együtt tartani a rég- és közelmúlt képeit. Csak egy pillanatig sikerül: az arcok szertehullámzanak a víz mozgásával. 640