Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— Iskolába járunk, parancsnok úr — jött meg Szekeres hangja is. — Ezt mondja minden második suhanc, akit elfogunk: diák vagyok. Tanulnak, diákoskodnak, és közben hordják a híreket, ártatlan pofával kémkednek. Döbbenten hallgattunk. — Pakoljanak ki a zsebeikből — rendelkezett. — Motozza meg őket, szedje el az igazolványukat — intett a szolgálatos tizedesnek. Meglepetésünkben mukkanni sem tudtunk. — Hogy hívják? — Szekeres Lajos. — Hol tanul? — Mezőgazdász vagyok. — Ki bírta rá a kémkedésre? —• Nem értem — mondta száraz ajakkal Szekeres. — Mivel bízták meg? — Senki semmivel... — Hazudik! — csattant rá a parancsnok, s közel lépett hozzá. — Nem szokásom — felelt dacosan Szekeres. — Vegye a következőt — fordult a szolgálatoshoz. Akadozva, álmosan kopogott az írógép. — Milyen iskolát végez? — Tanítóképzőt. — Hol? — Sárospatakon. — Kálvinista — mondta gúnyosan nyújtva az utolsó két szótagot. — Annak születtem. — Magyar vallás, a tiszta magyarok vallása ... — A szegényeké ... •— Kinek adja át a híreket? — Nem híresztelek semmit. — Tagad? — Örülök, hogy egy héten egyszer jóllakhatom. .. Bukásra állok ... képtelen vagyok zongorázni, megdagadtak 63