Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

megvárják, míg megtörik a bámuló szemek szigora. Előbb az egyik láb válik el az autó fényes vonalaitól, aztán a másik, szép, formás lábak, majd a törzse, a fej, s végül a virágot tartó kéz. — Királyasszony, az anyja máriáját, mint a filmekben, Má­risko, hol lehet ezt megtanulni? Az asszony előrelép, és nevetve behajol az ablakon. Má­sodízben is búcsúznak, a szándékos feltűnés ízléstelenségével. — Csókolom, kezeit csókolom, kezeit csókolom — ízléste­lenkedik Branyo. Kövekként koppan az asszony lába előtt: csókolom, csó­kolom, mégsem jön zavarba. Mire felkapja a fejét, az arca már tiszta mosoly. Most az aréna mélységéből mosolyog föl a lélegzetét vesz­tett nézőközönségre. Kis pülanat mindez, aztán az asszony magabiztos csupa nevetését elnyeli a ház. A felvonás első része befejeződött, a nagy, sima falfelületen egymás felé for­dulnak a fejek, a csúfondáros kis nevetések és az éles kis szavak összefogóznak hirtelen, és kielégülve lefolynak a fa­lon. Ügy érzem, így szűnik a szépség tisztelete és értelme a né­zők szemében. Nemsokára megjön a férj, karcsú kis autójá­val besimul a sorba, majd szerényen, alig észrevehetően ha­zamegy. Ezután szabályos időközökben ismétlődik és folytatódik a játék: ha a kis autó nincs a ház előtt, megjön a nagy, viszi és hozza az asszonyt. A nagy autó rendszertelen időközökben változtatja alakját és színét, a Super-Mercedesből Ford lesz, majd szelíd Fiat, aztán megint fölfelé a létrán, Fiat, Ford és a diplomáciai jelzésű ultramodern meseautó. A négyszögletű háztömbudvar minden utcáját, kicsinyke térségét szigorú szűk sorokban állják el az autók, de a nagy sötétkék bogár mindig talál helyet, mindig tudja az időt, mi­kor nincs a kis bogár a ház előtt. Ide suhan, megmutatja magát, repülésre emeli szárnyát és megy ... S mielőtt helyé­re furakodna a kis autó, a nagy elegáns lassúsággal ismét megjön, és elmegy. 602

Next

/
Oldalképek
Tartalom