Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

— A fákra és a vizekre ... — Ha anyádhoz utazol, mi jár az eszedben? — A házunk, az utca, a szomszédok ... — Ez is visszafelé nézés. — Én akkor sem szeretem, rossz közép-európai szokás ez, ha asztalhoz ülnek, bort isznak, dalolnak, magyar, szlovák vagy akár szerb nóta tulajdonképpen a múlt siratása. Idillek újramondása ... És nemcsak ez, a mesék, a mondák, a regék, az anekdotizáló beszédmodor is, mind a múlt kísértése. A közeli és a távoli múlt jelen van még az álmokban is, a glorifikált katonák, fejedelmek, uralkodók folytonos kísértők. — Se ember, se nemzet nem élhet emlékezet nélkül. — Ezt az iskolában is így tanítják, tudom. Én tulajdonképpen nem is ezzel vitázom; azt tapasztalom, hogy túlságosan sok erőnk folyik el visszafelé ... Sokféle közmondást és mindenféle okosságot lehetne ez ellen felhozni. Nem tehetek róla, mióta e városban élek, állandóan valami romantikus ellágyulásba ütközöm, szinte minden lépésen, itt, ebben a házban is . .. Ha rajtam múlna, én mindenki számára kötelezővé tenném, hogy több változatban is dolgozza ki elképzelt jövőjét. — S ennek mi haszna lenne? Egy család — egy tervező iroda ...?! Sem jobbra, sem balra, sem hátra nem nézne senki. Előre arc, irány a jövő, a számok, a gépek, a komputerek ... — Ne magyarázd félre, a hangsúlyról van szó, az élet, a szerelem, a gondolkodás, a mindennapi cselekvés hangsúlyozott pontjairól, az élet ésszerűségéről, a mit és mikor kérdéséről, az élet hasznos időbeosztásáról beszélek. — Jelenünk és jólétünk érdekében ... — Hagyjuk, többet ér egy jó nóta — s az árvái beleénekelt a négyszögletű háztömbudvar sötétjébe. Az anyját szólongatta magas hangon. Mintha a hegy torkából jött volna a kereső kiáltás. — Mondjátok ti is! — szólított magához. Nem mentünk vele, egyedül járta végig a nóta balladás sorait, aztán utánunk jött a szobába, és távolról külön-külön megnézte az arcunkat. — Beszari nép vagytok — lépett hozzánk. 600