Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

»Kezem összekulcsolom, és imádságban kereslek téged, szerető jó Atyám. Hálával tele a szívem, hogy belehelyeztél abba a közösségbe, családomba, amely imádkozik érettem, amelyre én is szeretettel gondolok a messze idegenben. Magasztallak, Istenem, hogy nem hagytál egyedül világárvájául, és szüleimben, testvéreimben, feleségemben, gyermekeimben adtál mellém drága lelkeket, akik szeretnek engem. Most távol vagyok szeretteimtől, de lelki szemeimmel látom őket, és a távolban is értök imádkozom. Hálát adok, Uram, hogy mindeddig kegyelmesen megtartottál szeretteimmel együtt. Tudom, gondot viselsz reánk, és ezért hittel belenyugszom, hogy e nagy vihar családi fészkünket is megpróbálja. Jó és balsors egyaránt, a Te kegyelmedbe helyezem sorsunkat, kérlek, tekints ránk, és ne szórj szét a világban bujdosó vándorokként. Otthonomat oltalmazd meg az ellenség fegyverétől, és szeretteimet az üldözött vadak sorsától. Én Istenem! Te tudod, hogy szeretteim védelmére is jöttem e messze földre. Irántok érzett sírig tartó szeretet emészt engemet, és még a haláltól sem félek, ha életüket menthetem meg vele. Érzem feladatom súlyos terhét, segítséged kérem, Istenem, hogy harcomban meg ne tántorodjak. S ha úgy végeztél felőlem, hogy áldozat legyek az élőkért, szeretteim vedd gondviselő kegyelmedbe, és a mindennapi kenyerüket add meg nekik azután is. Légy velük, amikor én már nem védhetem többé őket, a kölcsönös megértés tartsa össze családi kis fészkünket. Légy támasza az özvegynek, segedelme az árvának. Amíg még életben tartasz, Isten, tarts meg engem testi és lelki épségben, hogy harcunk után viszontlátván egymást, boldogan örülhessünk a mi kis családi tűzhelyünknek, és együtt dicsőíthessünk téged, Gondviselő Atyánkat, a Jézus Krisztus által, Ámen.« Tudatom veled, feleségem, hogy itten már elkezdődött a tavasz, a fű már arasznyira nőtt. Otthon nem560