Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

sokára kaszálni kell, aztán meg a többi munka, hogyan fogjátok ezt bírni nélkülem? Most pedig kérdezem, hogy vagytok? Hogy fakad a szőlő, volt-e elég vetőmagotok tavaszra? Hát az emberek milyenek, segítenek-e, ha kéred őket? Többet nem írok, örülök azért is, ha a levelet kezeidhez ka-pod, és megtudod rólam, amit kell. Írjál te is levelet> ha ember hozza, azt nem cenzúrázzák. Benneteket csókollak, úgyszintén minden rokont és a szomszédokat is. Isten veletek, velem is ..." Kormoskendiékkel írásban közölték, hogy a fiuk eltűnt a fronton. Az első napokban nem értették, nem tudták felfogni a szó súlyát és következményeit. Az ember a kertet, a szőlőt járta naphosszat, és magában beszélt folyton. Róza a papírral házalt, mutogatta, olvastatta, és tekintetével az arcokra fonódott, eszelős reménykedéssel. — Azt írják, eltűnt. — Azt. — Nem a haláláról írnak. — Nem. — A helyét-tfiem tudják csupán, ijedelmében el is rejtőzhetett, bujkálhat is valahol. — Lehet, hogy az oroszoknál melegszik. — Az oroszoknál? — néz és kérdez értetlenül az asszony. — A muszka az ellenségünk. — A fogoly már semmi, arra csak vigyáznak. — Hogy lenne fogoly a fiam? — Lehet. — Aki eltűnt, mi lehet még? — Halott vagy fogoly. — Akkor biztosan él, ha másként van, megírták volna. — Volt már olyan is, hogy holt hírét hozták, megsiratták, el is temették, aztán meg előkerült. — Mikor volt az ? — Az első világháború után. — Kivel történt? 35 561