Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— Egészen szétszedi? Lekicsinylően mosolyog. — A télen javították, rosszul rakták össze. Nem húz, a csavar kevesebbet fordul. Érdekel, amit tesz, csak nem értek hozzá. Tréfálkozni szeretnék vele; biztatni, vagy lebeszélni. Megmosolyogni, vagy vállon veregetni. Félek, hogy keze alatt teljesen szétfoszlik a délibáb. Olajos mancsát kihúzta a motor kábelszövevényéből, megtörölte a homlokát, és lelépett a hágcsón. — Érdeklődött? — kérdezte szemlesütve. — Hogyhogy? — Felőlem! Váratlanul ért a kérdés. Bizonytalankodtam a válasszal. — Eldicsekedett valaki? — faggatott tettetett közönnyel. •— Miből gondolja, hogy kérdezősködtem? — A természetükhöz tartozik. Ott szerettem volna folytatni a beszélgetést, ahol két napja abbahagytuk. Nem sikerült. A repülő ragaszkodott a kérdésekhez. — Mit tartanak rólam az emberek? — Nem emlékszenek ... — Vagy nem akarnak ... akkor mindenki belénk törölte a lábát. Meredten állt előttem, és az eget nézte. Ha zavarba jött, mindig az eget fürkészte. — Ismeri Gallaiékat? — fordult felém megélénkült tekintettel. Gondolkodtam, sorra vettem az utcákat. — Hol laknak? — A Farkas-dombon ... — Két lányuk van — toldottam készségesen. A Farkas-domb hegy alatti, szűk utcát tekerget a fél derekán. Félbevágott, kanyargós, felemás utca; a házak, udvarok a hegynek támaszkodnak. A szemben levő épületeknek legfeljebb a tetejét látni, lesüllyedtek a dombhajlat aljára. A Gallai-ház tisztes öregúr a domb tetején. Agyagtörpe 44