Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Egy szál ingben
A templomsor házai mintha rokonságban volnának egymással, különösen az elejük hasonló. Nagy, világba néző tűzfaluk akár a Berkiek homloka. Fehér és kék. Így mondják: ez a Kőműves Kelemen sora. Egy ház tűnik ki csupán a sorból, a leggazdagabb. Ezt idegenek építették. Nagy ablakai vannak, de az eleje, akár a ragadozó madarak feje: nincs tűzfala. A többi Kőműves Kelemen kezéből nőtt. Volt egy különös szerszáma, egyszerű, görbített vasdarab. Ezzel véste nevét a vályogba, téglába, ha felépült a ház, a tűzfal alsó sarkába. K. K. Kőműves Kelemen. A két betű közé esetlen szárú virágot formált. Ha a tetőt is ő ácsolta, a homlokdeszka alsó sarkába írta be a nevét. Ide virág helyett félholdat rajzolt a két betű fölé. Kőműves Kelemen házaira most esik a hó. Harmadszor is harangoznak. Ez a bemenő. Minden harangkondulás előbb a madarak testét érinti, aztán a fákat. Utána a házak tetejére verődik, s a csatornák és a tetőre kúszott virágok szárán a házak lábához csorog. Föld nyeli el a harangzúgást. Fázom, de nem mozdulok el a kapuból. Lábam alatt érthetetlenül puhának érzik a föld. Nagy kört látok a világból, de csak homályosan, tompán érzékelem. A harangzúgást hallom, az pedig most rideg, akár az érc tapintása. Kőműves Kelemen fekete szeme meg az öregasszony szürke, zavaros, italos fél szeme néz rám kérdőn. A legfiatalabb vagyok hármuk közt. Én állok középütt. Tőlem várják az életet marasztaló jó szót. Ezért hív Kőműves Kelemen is, élet és halál dolgában. Berki Sándor több mint másfél évtizede élt páratlan. Feleségét a sok munka vitte el. Megfázott dohányültetéskor. Tüdőgyulladás végzett vele. Az asszony szigorát elnyelte a föld, de helyette más baj jött, a magány. Család- és rokonságtenger vette körül, mégis egyedül volt. A magányosság haldoklása napjaiban sem kopott el lába alól: ezzel küzdött vicsorogva, mosolyogva. Olykor minden erejét összeszedte, hogy mosolyoghasson, ez volt az egyedüllét védőpajzsa és vigasaa is. Számtalan éjszakát töltöttünk együtt a folyóparton. Csoportba erősödtünk, és mentünk a vízhez. Szerettük a folyót. 361