Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

— Láthatja — magyarázta lehangoltan —, az enyészetbe esett ember lehetett dicsőséges, lehetett igaz életű, visel­hetett nehéz terhet, mégis az élőnek van igaza... Ilyen semmi kicsinységben is; akit egyszer a földbe raktak, az hallgasson, ne válogasson; ha az élő úgy kívánja, feküdjön arrébb ... szó nélkül. Elmúlt a nyár. Elment szeptember is. Október végére megjöttek a szelek. A felhők egyenesen a Kárpátok oldalá­ról szakadtak a házak bejáratához. A város ide csak tom­pán, messziről morajlik. Viszont a repülőtér égzengésnyi zaja zuhatagként verődik a falakra, ablakokra. A magas, sima falak konok tiltakozásként visszaverik s egyben fel­erősítik a sugárhajtású gépek motorjainak robaját. A ház érzékeny fülű zenészei fülvédőt viselnek. Nevetséges lát­vány, de nem zavartatják magukat. Ügy magyarázzák, hogy ez a szünet nélküli repülőzúgás rontja hallásuk érzékenysé­gét. S a startoló repülők ellen nincs védekezés. Legfeljebb a hajnali, reggeli ködök meg az alacsony felhők. A repülőtér csendje ködöket jelent és esőt: sártengert. Kövezett, betonozott járó alig van még. Köveken, téglá­kon, deszkadarabokon egyensúlyozunk este, reggel. Szemle­sütve a földet nézzük, a következő lépés helyét, akár a pusz­tai tanyavilág járhatatlan útjain. Az öreg újabb vasrakás tetején ácsorog. Gumicsizmában, esőköpenyben, ősziesen. Áll, de tekintete szüntelen körbe­jár. Tulajdonképpen már alig van mire vigyáznia. Ha a vas­darabokat kiszedik alóla, maga is földön járó lesz, mint valamikor. — Itt is elfogy a tennivaló — panaszolta egy szeles délután. — A gazdák november végéig fizettek, de az első hóig na­ponta jártam a határt. Fizetetlenül is mentem. Kijártam a havazások után is. Hosszú teleken nem lehet egymagára hagyni a mezőséget. Mentem, és akkor volt könnyű az én szememnek, mikor csak a magam kedvére, vitázás nélkül gyönyörködhettem. Ekkor vettem sorra a vadcsapásokat is. Összeszámoltam a borz meg a rókacsaládok rejtekeit. A nyo­mok ilyenkor fészekre vezetnek. Rajtam kívül senki sem tudta a vadak számát és helyét a határban ... Télen lestem 332

Next

/
Oldalképek
Tartalom