Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Egy szál ingben
meg az őzek ösvényeit is... Csőszember számára a tél ünnep ... Karnevál, vagy minek mondják ... Életemben fényességre, emberi nagy fényességre vágytam. Szememmel messzi határokat fogtam, de az életemet aprócska kör szorította ... Szegényen mások gazdagságát vigyázni, nem könnyű megbízatás. A becsületes csőszember a mezők istene, ha jól termett a föld, áldással dicsér; ha meg baj érte a vetést, vigasztal, szükség adtán káromít minden rosszat, szeleket, napot, s ha kell, az Isten másokra mosolygó jóságát is. Megpiszkálta pipáját, majd folytatta: — Ügy tettem, mint a mesebeli emberek. Képzeletemmel kárpótoltam magam. Nagy telek idején bokrosok, facsoportok széléről néztem a mezőt, s a magaménak hittem mindent ... Magam csalása volt ez, afféle sírva nevetés, tudom ... Égföldnyi távolságra volt az élet nagy igazságtalanságaitól, mégis jólesett... Mesélni magamnak ... Ilyenkor jobban tud figyelni az ember, ha magáénak gondol vagy érez valamit... Meg különben is azt szerettem, az egy helyből figyelést. Fél napokig is elálldogáltam egy helyben ... Kis ideig még itt is azt teszem, de akár el is köszönhetünk lassan. A házakat már nem kell vigyázni, felépül az üzletnek való is ... Kényelem lesz minden lépésük. Jómagammal nem tudom, mi lesz ... A fiam eszén nem ismerem ki magam ... Én már csak így szeretnék élni, szabadon, vigyázva, míg lát a szem. Két hét múlva láttam távolodni görnyedt alakját, s minden lépésnél szippantásnyi füstöt hagyott maga után. Az árvái fiú segíteni hívott. Szekrényt vásárolt. Egy kétajtós barna doboz. Semmi különös, de számukra öröm. Kettejük szerzeménye: első közös vagyonuk. Ruháik eddig a kilincsen lógtak. Fehérneműjük elfért egy kis piros bőröndben. Ülőhely is csak kettő van a szobában, egy szék és egy sámli. A sámli az asszonyé, a széken eleve a férfi ül. Másként véletlenül sem történik. Náluk ez a rend, az elsőbbség a férfié. Lehet ez gyermekkori élmény beidegződése. Lehet 333