Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Egy szál ingben
a fák, a bokrok kísérteties árnyékával. Féltek is tőle, de napok múltán megszokták. Érthetetlen nyelvű kiabálását az emberek elengedték a fülük mellett. Ezután egymagának kesergett az öreg. Magában beszélt, mintha az ember már érzéketlen lenne a hallásra. A földnek mondta meg az ismeretlen sírköveknek. — Haszontalan nép, magának való ... Nem tiszteli a halottjait sem. Apraja-nagyja egyforma, kíméletlen. Nem tudják a tisztességet, csak mennek, mennek. És sietnek, sietnek, pedig tudhatnák, hogy aki siet, mind a halálba igyekszik. Az Ipoly menti öregember méltatlankodása régi idők lelkiismeretének tűnt. Olykor mesebeli kismanónak látszott, aki egymaga akarja jobb belátásra bírni a városrengetegbe iramló embersűrűt. Több ízben az esti lap is írt a méltatlan temetőgázolásról: foganatja ennek sem volt. Becsinálták a kerítést meg kibontották. A temető sírrengetege kamaszok találkozóhelye lett: az új városnegyed búvóhelye. Az örökzöld bokrok alja suhancok cigarettázófészkévé melegedett. A friss hantok koszorúkupacai között egymáshoz simulva sokáig lehetett feküdni észrevétlen, anélkül, hogy megzörrent volna a művirágok levele. Az örökmécses fényénél szeretkeztek is. Titkolódzás és szemérem nélkül, százféleképp, mint a tompa fényű hálószobák melegében. Kövek, föld, növények és forró emberi testek egymást érintése volt ez: élők és holtak megkésett ölelkezése. A rangos temető éjszakai képe: túlvilági látomás. Arcokat nem lehetett látni. Parázsló cigarettavégek, forrón lehelt reszkető szavak, művirágok rezzenése, fel-felvillanó végtagok fehérsége, mintha a holtak teljesületlen kívánsága nőtt volna a föld színére. Valótlan homálynak tűnt mindez, kísértetiesen ismétlődőnek, igaz volt mégis. A csősz tudta, látta ezt. Ugyanígy láthatták mások is. Mindenki, aki erre járt. Az öreg tehetetlenül nézte a temető est-éjszakai romlását. Közönyös lett. Érdektelenül nézte azt is, amikor az ösvénnyel leválasztott temetővég sírjait felbontották, és a halottakat beljebb, máshová költöztették. 331