Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

most már csak szabályozni akar örökké. A vizet, másokat, meg főleg engem. Majd egy évig a bútorokat néztem otthon, meg a ház előtt strázsáltam. A dogokon pedig nincs vigyáznivaló. Az embereken múlik, a jó is meg a gonosz is. Azokat kell megvigyázni, mert telhetetlen ember vót is, lesz is. Mondtam a fiamnak, világgá megyek, ha nem hagy engem szabadon ... Itt csak ezt a sok jó földet sajnálom, amit eltékozolnak ... A téglarakások, gödrök, árkok és zöldségestáblák összevisszaságában furcsán hatott ez a beszédes öregember. Meg jólesőn is. Itt ő volt az első néző, akár a színpadi ügyelő. Eleitől kezdve mindent láthatott, kötelességből is, meg a természetévé vált folytonos figyelésével is. A csőszök nagy kört néző emberek. Máshol van a beszédük, máshol a tekintetük. Szemük a tavaszi vizek tükre: a hó, a füvek s a virágok színéhez szokott. Az öreg előbb téglarakásokon kuporgott. Ezek voltak a változó mezőség dombjai. Kilátók. Mikor emeletnyi magasságra nőtt az első ház, az ablakába könyökölve őrködött. Pipázott szüntelen, váltotta a könyöklőket, akár a hajók szigorú kapitánya. így költözött egyre feljebb, együtt magasodva az emeletekkel. Mikor ideköltöztünk, ismét téglarakáson tanyázott. A nagy házakból kiszorult, a készülő üzletház összehordott darabjait vigyázta. Meg az embereket. Az összevissza taposott ösvényútjaikat akarta rendesre szabályozni. Naponta rakta, verte a terelőkarókat, sajnálta a százfelé taposott földet. Káromkodott, és tehetetlenül bottal fenyegette a járókelőket. Utat akart szabni: maga esze szerinti, fákat, füvet becsülőt. Hiába. Megmosolyogták. Az új házak körüli ösvényutak vágásában van valami kegyetlenség. Mintha a szabadon maradt kis darab földeket az emberek idegennek éreznék. A lakónegyed és a városba vezető széles út között temető terül. Egy darabig illendően körbekerülték. Aztán kíméletlenül átvágtak rajta: kibontották a kerítést, és ösvényt tapostak a sírok között. Zsinóregyenesen. Az öreg naponta visszaigazította a nyílást. Éjszaka éles vasdarabokat cipelt az emberek útjába. Alakja egybenőtt 330