Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

közé. Csak azon csodálkoztam, hogy a lány nem tiltakozott, hagyta. A katona aludt, nem zavart. Katocsot gyűlöltem, mert az utamba állt. A szoknyát derékmagasságig gyűrtem. Ott ült előttem a lány hófehér gyolcsingben. Az ing fehérsége vakított. A térdét, csak a barna, gömbölyű térdét láthattam egyelőre, mert a combját még takarta az ing. Katocs az összegöngyölt szoknyát tartotta. Én az ing széleit kezdtem gyűrni, göngyölni, de a lány megállította a kezemet. — Nem ... Tépd le a derekát! Homlokomat kiverte a veríték. Körmeimmel megpróbáltam lyukat vájni a gyolcson, gondoltam, ujjaimmal majd nagyobbra tágítom. Nem sikerült. — Vágd be valamivel! — Megsebezlek. Fel akartam rántani az inget. A lány megállított. — Repeszd végig. Nem engedte láttatni meztelenségét. Megkerestem a varrás szélét, és milliméterről milliméterre szétfejtettem rajta. Nem tudom, meddig tarthatott. Nem siettem. Alom volt, mese volt, torkot szorító izgalom. Remegés, reszketés, idegek vibrálása. Érzések, ösztönök feltámadása és életre kelése. Érintetlen, szűzi test bőrén matatott a kezem. Sima volt ez a bőr, bársonyos. Valahányszor hozzáértem, áram futott sejtjeimbe. Erzsi is remegett. Vékony szeletet láthattam csak meztelenségéből. Táguló, szélesedő háromszöget, ahogy szakítottam az inget. Előbb a combját, aztán ölének hajlatát, derekát... Oldalra dőlt. Katocs ölébe. A ruhaanyag vége biztosítótűvel volt a többihez erősítve. Megkerestem, kikapcsoltam. A katona mocorgott. Megdermedtünk. Ha most netán felnéz, álmos szeme félmeztelen, parázna gombolyagot lát! Erzsi is a földre térdelt. Katocs segítségére is szükség lett volna, de ő nem mert mozdulni a heverőn. Kezével a felgöngyölt ruhát tartotta. Tekintete eszelősen leste az alvó katona mozdulását. Tízszer járt körbe a kezem a lány derekán. 29