Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

Az éjszaka félelmetesebb volt, mint a nappal. A víz zuhogása nem szűnt. A járható utakon csordákat hajtottak északnak, onnan meg gépkocsik áradata hordta a követ a szakításhoz, mintha az ország minden kocsióriását ide vezényelték volna embert, vagyont és földet menteni. Hajnalra hazajöttem. Gondoltam, folytatjuk a költözködést. Valamit vittünk is, úgy emlékszem, könyveket és a gyerekágyakat. Aki aznap jött, korán a bejárathoz állt. Sokan voltak, ismeretlenek. Egyvalakit ismertem csupán, Zorát, az építészlányt, számomra ő volt az utolsó instancia, a legutolsó és a legnagyobb. Zorka: mesebeli királyság leánya. Maga leányszálláson élt, de örömmel nyitott ajtót az új lakástulajdonosok előtt. A költözködést másként képzeltem, ünnepélyesebben. A lány kedves volt, mosolygós, hajában még iskolásán masli volt, de ruhája már festékben és porban fürdött. Azt reméltem, ősz hajú városatya hozza majd a kulcsokat, és elnézést kér, hogy egyharmad fiatalságunkat lakáshivatalok előtti ácsorgással kellett eltöltenünk, de semmi ceremónia. Akár a régi iskolaudvarok játékai, a színeskő-osztás. Apró szoknyás lányok találták és hozták azt is. Szoknyáik koreaiban dugdosták, amíg továbbadhatták a fiúknak, csak úgy, játékosan. „Csencsen gyűrű" — csicseregték a mondókát, s már kezemben is volt a színes kő. Meg kellett őrizni, mert úgy tudtuk, hogy boldogít. Így kaptam én is színeskő-kulcsokat egy lánytól. Zorka ott van a költözködés minden napján. Nem kötelessége, mégis ott van. Lót-fut a házak között, de ha kell, mindig előkerül, ö az első eligazító, veszekszik, kiabál, szidja a türelmetleneket. Kevés holmival jönnek a lakók, látszik, sokáig szűk helyen szorongtak, mégis tolakszanak, ingerültek. Azt híresztelik, hogy az újonnan készült házakba a csallóközi árvízkárosultakat rakják. Pontosan senki sem tudja, hivatalos nyoma sincs, a hír mégis sietésre kényszerít. Azt is beszélik, hogy a fővárosra is rázúdulhat a víz. Megrontott öröm ez: bizonytalanság, félelem kúszik le s fel a lépcsőkön. 285