Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

a girbegurba ábrákat. Széket teszek az asztalra, ráállok, hogy közelebbről láthassam a szemét. Ujjam hegyével rajzolgatok is, vonalakat húzok, gömbölyűket, lágyakat... Nem tudni, mikor törik ketté egy pont. Először hajszálnyi repedés indul a szélén: a szerelmes nyugalomra ráhull egy hideg szó, s a meghittség gonddá válik. Levelet kaptam Nellitől. „Jól vagyok, jól vagyunk... Ujabban társaság jár hozzánk, a kedvemért teszik apámék. Kedélyes, kedves emberek. Néha játszanak is, nem gyerekes zálogosdit, hanem a felnőttek számára való komoly játékot. Kérdéseket tesznek fel, amire mindenkinek őszintén kell válaszolni. Egyre csak a gondolataimat firtatják, mosolygok rajtuk ..." Ingerülten morzsolgattam magamban a levél szavait: „Jól vagyunk .. ." Aztán naivul ragozni kezdem. „Én jól vagyok, te jól vagy, ő jól van ... mindenki jól van." Nem tudom, mióta fekszem az ágyon. Nem nézem az órát, az idő múlása számomra közömbös. Mindegy, hogy este van-e, vagy reggel. Csak azt érzem, hogy a sötétség végtelen, s ha felkél a nap, végtelen lesz a világosság, végtelen lesz az ég kéksége is. Éjszakai gyakorlat van, a barakk most siralomház, rajtam kívül nincs benne ember. A megszokott ajtónyitogatást, az emberi testek mocorgásának neszét a motorok robajló zúgása helyettesíti. Reszket köröttem a csend. A fényszórók csápja kapkodva keresi a gépek útját, egyre ritkábban érinti a szoba sötétjét. Most az a fontos, ami fent történik; a föld apró fénypontjai megnyúlnak az ég, a magasság felé. Be kell fogni az „ellenséget", s ha sikerül, három fényoszlop egymásra dől az ezüstös géptesteken. Kegyetlen játék, előbb elbújtatják az „ellenséget", aztán kutatják, s ha megtalálják, üldözik,.. Velem most senki sem törődik. Tudom jól, ha a gépek leszállnak, és a fényszórók behunyják szemüket, rám kerül a sor. Értem jönnek, és kihallgatásra visznek. Ingerült kérdésekre kell válaszolnom, katonásan, feszesen. Erre pedig képtelen leszek. Akármit is mondanék, kevés lenne, parancsokba és jelentésekbe már nem fér bele az életem. Elölről kellene kezdenem, sorba mondani... Kinek kell ez? 261