Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

sodszor nem halhat meg: apácaarca, haldoklása túlságosan is beleette magát az életembe ... Tomori másodszor is beállna a libasorba, Fodor András szintúgy. Nem pusztulhatnak el örökre egy meggondolatlan pillanatért. Biztonsággal lépkednének, egész életükben kitapasztalhatták az ösvények szeszélyeit. Nem is akartak mást, csak kiegyenesedni, s körülnézni az ismerősökön és idegeneken ... Ahogy ismét a híd felé fordulok, megszűnik a képzelgés. A kölyökfalka változtatott a játék módján: egyenként kiválnak a sorból, s kezüket széttárva szállnak, zuhannak az elfűrészelt gerendafejek közé. A víz tükre alatt különféle ábrákat rajzolnak az oszlopfejek: földre fektetett ajtófélfa, négyszög, felkiáltójel, háromszög és egy eltorzult d betű. Legszebb az elrugaszkodás pillanata. Térdük épp hogy megroggyan, izmok, inak, idegek harmonikus összjátéka. Nem rúgják el magukat, csak leválnak, lefordulnak a vasszerkezetről. Engem is zavar ez a vakmerő esztelenség. Ügy ülök, hogy a híd vonalát eltakarjam a repülő szeme elől. így csupán a rivalgás és az oszlopfejek között felcsapódó víz zaja vetődik felénk. A repülő vonakodva beszél. Idegenül, összefüggéstelenül. Városok nevét említi, évszámokat sorol. Látom, érzem, zavarban van. — Minek ez? Képzelgés volt az egész. Belebuktam egy szerelembe. Naiv voltam, túlságosan hiszékeny. Anyám meséivel akartam mérni a világot, nevetséges erőlködés volt. Sokáig azzal áltattam magam, hogy ez a szerelem számomra felemelkedés volt. önámítás. Csupán egy más világ, amiben képtelen voltam tájékozódni. Elvesztettem józan érzéklésem. A naiv emberek őszintesége olykor megható, de az a bajuk, hogy csak napokkal mérik az időt. Rövid távon gondolkodnak. Tulajdonképpen velem is ez történt. Nelli fürdeni akart a szerelemben, az ilyen embernek pedig szabadság kell. Én ezt nem tudtam megérteni. Képtelen voltam felfogni az élet szüntelen bővülő köreit, örültem Nellinek. Számomra 247