Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Földönfutók
Előbb be kell csengetnem egy nagy vaskapun; kinyílik az utcai ablak, s megjelenik a szép arcú szakácsnő. Az udvaron már az orvos vár, ismerem jól arcvonásait. Tizenhárom éves koromban kezdődő tüdőbajomból gyógyított ki. Szeret jót tenni. Hangosan beszél, de jó ember. Egész élete merő pusztulás; nagy ambíciói a vidéki szürkeségben a földhöz laposodtak. Jót akar tenni most is, mintha mások bűneit kívánná jóvátenni. Aztán számolatlan egy csomó pénzt nyom majd a markomba. Szeretném tudni, mennyit ér egy rabbi élete. Nem nyúlhatok a zsebemhez, mert a kocsis mohón figyeli minden mozdulatomat. Lábam alatt visszafelé fut az országút. Gyorsan, egyre gyorsabban. Nem bírom tovább hallgatni az öregember nyöszörgő sírását. Lehet, hogy már nem is él, csak én képzelem a hangokat. Szeretném meghosszabbítani Szofer Lébi életét, de hiába is akarnám. Itt most csak az útnak van akarata, előrenyúlik és visszafelé. Nem látni sem a végét, sem az elejét; dobolás hangját hozza felénk a szél. A következő faluban is dobolnak, elmondják ugyanazt, amit már egyszer hallottam. Nem megyek tovább. A rabbi már úgysem tudna tiltakozni. Nincs hozzá ereje. Meg aztán nem is hallgatnák meg. Kit érdekel most egy messziről jött öregember sorsa? Lelépek a saroglyáról, s hagyom, hogy nélkülem menjen a szekér. Egy fa törzsének támaszkodva nézem, hogyan veszti alakját és hangját a három .ember. A rabbi imádkozva mentette maradék életét. Menekült az emberektől. Nem kérte részvétüket, sajnálkozásukra sem volt kíváncsi. Tudta és érezte, hogy egyedül van, s haldokló magányán senki sem segíthet. Félelmetesek a menekülők útjai; rejtettek, kiszámíthatatlanok és vigasztalanok. A menekülők útjai nem változnak. Rejtett ösvényeken csupán ismétlődnek a sorsok, az emberek, akik libasorba állnak, és elindulnak valahová ... Pallait már másodszor vitték el a csendőrök. Először egy nap múlva hazaengedték, de csak az éjszakát tölthette otthon. Reggel ismét érte jöttek. Megrettenve ültük körbe, és vártuk, mit mond. Szomorú volt és lehangolt, inni sem akart. A falat és a felesége riadt mozdulatait nézte elgon229
