Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

ösz van. Hideg, novemberi napokkal közelít a tél. Reggelre gyenge fagy pillézi a pocsolyák tükrét. Délfelé havas eső záporoz, estére köd száll, sűrű, átláthatatlan ősz végi köd. Az utcákon alig jár ember, s aki mégis kénytelen kinn lenni, siet, szedi a lábát, hogy minél előbb behúzhassa maga mögött az ajtót. A csempészvilág föld alatti labirintus. Földtúró emberállatok ezernyi ravaszsággal létrehozott műve. Járatai vannak, szűk folyosói, láthatatlan ablakmélyedései és hatalmat félrevezető jelrendszere. A város két végén, a posta és az iskola előtt katonai őrszem strázsál. K.-ból, a határ menti faluból szekér hozza minden reggel a gondosan csomagolt cigarettás dobozokat. Ezt Pallai mondta a múlt héten. Kíváncsian kérdeztem, faggattam volna a bandavezért, de szigorúan leintett. Jobb, ha semmit sem tudsz, mondta lassan, és elfordult tőlem. Az a feladatom, hogy kijátsszam a város alsó végén vigyázó őrszemet. A szekér mindig pontosan érkezik. Alig hajnalodik, ostornyél vége kocog a konyha ablakán. Hárman fuvarozzák a csomagokat, mindennap más ember szekerezik a városba. Ez is Pallai ravaszsága. Nagy bajuszú, sovány parasztarc tapad az ablak sötétjére. Most ez jött, a bajuszos. A nevét nem tudom; csak arcvonásaik és alakjuk szerint ismerem a fuvarosokat. Míg nem hallja az ajtónyitás zaját, mozdulatlanul áll. Miközben a ruhát kapkodom magamra, lopva az ablakot figyelem. A kocsis vézna alakja belefér a keskeny ablakkeretbe. Jobb kezében az ostor áll földre eresztve, fején kopott kucsma, amelynek a tetejét nem látni. Kintről fojtott köhögés hallatszik. Ilyenkor már tudom, mi következik. A fuvaros a zsebébe nyúl, előkotorja a dóznit, és cigarettára gyújt. Méregerős füsttel fékezi az ingerlő köhögést. Olyan ez, mint egy rémítő mese. Ismert, nehéz mozdulatok kavarnak a hajnal szürkeségébe, mintha szobor mozdulna, hogy sötétséggel védje és takarja magát. A szekér a szőlők alatt vár. Az öreg felhajtott az útról, és egy roskatag kunyhó elé állt. így alulról nem látni, a hegy felől pedig takar a cseresznye- és szilvafák sűrűje. 187