Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— Mennyit hozott? — Százezret. Lerakodunk. Ahogy adogatja a csomagokat, látom, reszket a keze. Kissé csíp a hideg, de ezt is csak a leheletünk érzi. Érzem a felém nyújtott csomagok remegésén át az öreg félelmét. Számára ezek a veszély utolsó pillanatai. Siet, kapkodva szedi a levegőt. A szénacsomót is úgy hagyja, kupacba túrva a szekéren. Maga alá húzza az ülésdeszkát, és indul. Idegesen a lovak közé csap, mintha menekülne. Köszönni is elfelejt. Már az országúton jár, mikor megemeli kalapját a hegy felé, egyszerre búcsúzva kunyhótól, hajnaltól, a szőlők karórengetegétől és a rám ruházott veszélytől. Beteszek a zsákba két csomagot. Felülre negyedzsáknyi korpát öntök, lazán bekötöm, és indulok. Le kell térnem az országútra, a város végéig innen ez az út visz. Erre járnak a határ menti járőrök is, de azok később jönnek be. Időnként megállok, s mintha a zsákot igazgatnám, félkört fordulva az utat kémlelem. Senkit sem látok. A szőlők alján rendszertelenül, egymástól messze épültek a házak. A malomig nyolc ablak előtt kell elmennem; öt fehér kilométerkő, négy ház nyolc ablaka néz és vár. Lépteim zaja felerősödik, cipőm talpa egyre hangosabban morzsolja az országút kavicsát. A házakból biztosan látnak, figyelnek, gondolom félve. Reggel van, és ilyenkor megnézik a járókelőket. Fél szemmel figyelem az ablakokat. Csak a középső házból szűrődik ki valami gyenge fény. Baricséknál már fenn vannak, vagy virrasztottak. Balázs, a legnagyobb fiú halálán van, tüdőbajos. Kertek és szőlők tiszta levegőjén nőtt, mégis meghal. Elmegy az apja után. Napról napra járok e házak előtt. De talán csak most érzékelem igazán a falakon túli sorsok gondját. A magam szorultsága az ablakok sötétjéhez kényszerít, mintha leskelődném. Pillanatonként úgy érzem, rám dől a vályogfal, és arcomba csap a szobák reggeli bűze. Már hallom a malom dohogását. Egyenletes időközökben vaskalapács sújt a földre. A városszéli őrszemig innen alig százméternyi a távolság, két fehér kilométerkő köze. Ha a katona megállít, azt mon188