Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

Vallatták, szidalmazták. A ruhát is megtépték rajta. Rácsukták az ajtót, az ablakon át megszökött, menekült. Cipő nélkül gázolt szántók és legelők jeges tócsáiban, rémület és félelem űzte. Magánkívül volt, mire hazaért. Meghűlt. Végzetes éjszaka volt ez, Erzsi betegségére nem akadt gyógyír. Nem hiszem a halálát. Az értelmem mondja, bizonygatja. Az érzékszerveim nem hiszik, fülem, szemem, bőröm még érzi. Képzeletem szemérmetlenül követelőző. Két évvel ezelőtt láttam combjának egy csíkját. Félőn tapintottam is. Most ebből rakom össze a testét, részekből, csókokból, ellesett darabkákból. Foltokból rakom össze az elérhetetlent. A kicsire zsugorodott lélek esetlen mozdulata ez, összerakja az emlékek morzsáit és felnagyítja. Halott lány élő mását fektetgetem magam mellé esténként, idézgetem, hívogatom: nem szól vissza, nem válaszol, tehetek vele, amit akarok. Nem számolom a napokat. Érzem, hosszúra nyúlnak az éjszakák. Eljár hozzám Berei Erzsi. Én támasztom fel, én keltem életre. Velem alszik, csak reggel felé, kakaskukorékoláskor mozdul el mellőlem. Sok hajnal múltával gyengül a képzelgés. Elfogy a lány szépsége, csitul testforrósága is. Ha hívom, már csak rémkép tűnik elém, ez pedig félelmetes. Aztán már a hasonmását keresem, Berei Erzsi hasonmását, az ismerős vonásokat mások arcán. Élők mosolyára akaszkodom, keresem a társaságot. Mindegy, hogy kik ülnek az asztal körül, örülök, ha maguk közé fogadnak. Szomorú idő, mégis minden szombaton mulatságoktól hangos a város. Kettőt is rendeznek egyszerre, egyiket a kommunisták, másikat a demokraták. Versengenek, egymást előzgetik ... Alakoskodó korteshadjárat, úgy tesznek, mintha báli asztaloknál dőlne el a helyi politika sorsa. Hetenként váltogatom a báltermeket. A demokraták mulatsága csendes, intim hangulattal kezdődik. Itt cigány muzsikál, a legrangosabb cigányzenekar. Előkelő a társaság is: idekerült fiatal, gyerekarcú tisztviselők, iparosok, iparosfeleségek, partira éhes iparoslányok és szájtáti suhancok. Az ipartestület nagytermének mennyezete nemzetiszín szalagoktól roskad. Az asztalokat abrosszal borítják, jutányos 270