Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

áron disznópecsenyét szolgálnak fel, és egy sarokban hordóból mérik a bort. Győztes párt, sokat mulató. Hangulatot teremt maga körül. Pártolóinak kedvezményeket ad. Olcsóbban adja a bort, az ennivalót is. Rég bevált trükkök: enni-inni adnak, s a jókedvet zenével hevítik. „Nem tűrjük annak a nemzetnek kisebbségét, amely aláásta államunk és demokratikus rendszerünk alapjait..." így szónokol a demokrata párt vezére, naponta írja ezt az újság is. Ha a jegyző, a helyi fő demokrata megérkezik a bálba, •a zenekar tust húz. Régi szokás ez itt: a hatalom emberét megkülönböztetik. Hajlongva tisztelték a magyar szolgabírót is. Megkülönböztették a leventeparancsnokot, jegyzőt, írnokot. Mindenkit, aki csak egy villanással is többnek számít az utca poránál. Azelőtt a Rákóczi-induló járta. Most a szlovák himnusz soraiba kapdos a zene. Csend, pszt... Tust! Megérkeztek a helyi hatalmasságok, ilyenkor az asztal lapjára kerül a pohár, és mosolyogni kell. Az új uraknak kedveskedik, hízeleg a prímás. A himnusz elhibázott sorait mosollyal igazítja ki. A mulatság első fejezete ez, a mosoly. Aki teheti, köszön a jegyzőnek. A sarokban kuporgó suhanc szemével nézem a szívélyes maskarádét. Első pillantásra igaznak és kedvesnek tetszik, de tudom, hogy félelmet takar. Valójában ízléstelen udvarlás ez, s csak addig kellemes, míg forogni nem kezd a körhinta. A mosolygás hézagait koccintgatás tölti ki. Ez a bátorító. Fenékig isszák a poharat. így szokás. Ez a rend. A férfinép örömmel tiszteli a törvényt. A hangulat nagyokat lép, hirtelen szökik fel: magyar nóták sorait törik az asztaloknál. Csend! Ezt nem szabad. A zenekar tust húz, hogy leplezze a hangulat zavarát. De a körhinta már forog, elindult, aki felkapaszkodott, hangjával gyorsítja a keringést... Csak azért is: ez az első fejezet vége, a csapongó, hajladozó magyarnótázás. Hölgyválasz, ez a hangulat következő foka. Ez új divat 171