Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

tengere hullámzani látszik. A hullámtarajok felcsapnak, s így maradnak mozdulatlanul, összeölelkezve a rájuk hulló kékséggel. A rét fűcsomóin botladozva közeleg a repülőgép. Lassan megfordul, farkával felém csap, mintha arrébb akarna taszítani, és odakanyarodik a permetes tartályok mellé. A pilóta kiszáll. Látom, felém sandít, de nem jön közelebb. Tartózkodó konoksága dühít, és csak fokozza kíváncsiságomat. Lesütött szemmel odamegyek hozzá. — Nincs még egy hely maga mellett? — Nem vagyok taxisofőr — mondja méltatlankodva. Megszégyenítve kuporgok egy fa alatt. Hiúságom távozásra ösztökél, kíváncsiságom marasztal. Vidám, jó kedélyű embereknek képzeltem a repülőket, azt hittem, még álmukban is mosolyognak. Ez meg olyan, mint a keserűlapu. Mogorva, barátságtalan ember. 16