Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

ják, nem szólnak. Állnak és figyelve nézik mozdulatlanságunkat. A zenész lép tovább elsőnek. Fejét lehajtva szégyenkezik. Félszegen dadog valamit, mintha bocsánatot kérne a zöld ruhás fináncoktól. —• Mindenkinek kell a pénz — mondja szomorkásán a harmadik. Ez civilben futballista. A háború előtt Magyarország második csapatának reménye volt. Nagy kerülővel Nyugatra készült, és itt rekedt a kisvárosban. Kereskedik, és vasárnaponként futballozik. Betársult egy kocsmába is, azonkívül cigarettát ad-vesz nagy tételekben. A zenész ismét cigarettát sodor. Kínálja a futballistát is, de az elutasítja. — Pálinkád nincs? — kérdi követelőzőn. — Majd a faluban. — Átjött a szajré, ihatunk. A zenész csak bólint. Hosszú, puha léptekkel tapossa az utat, mintha szőnyegen járna. A másik az eléje kerülő rögöket rugdossa el. Módos parasztház konyhájában ülünk. Az asztalon uborkásüvegben pálinka. Büdös és erős. — Nagy tétel — mondja Forgács. — A részemet hagyják itt — szól maga elé nézve a házigazda. — Ne zsugoriskodjon — fordul felé Forgács. A gazda szúrósan a beszélőre néz. Amaz hunyorogva folytatja: — Meggazdagodhatunk ... — A dohánygyárak még nem dolgoznak — mondja vigyorogva a futballista. — Az én hátamon ne ugráljanak, hagyják itt a részemet — ismétli makacsul a gazda. — Mit kezd vele? — Az az én dolgom. A zenész egy zománcát vesztett szedőkanállal pálinkát merít. — Ide is — tartja a vizespoharat Karai. A zenész sohasem néz senkire. Ügyetlenül bánik a pálinkával. Kilocsolja, mert reszket a keze. Iszik és köhécsel. 124