Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

4 Görbe, szögletes utcák kövein kopog a cipőm. Derül a hajnal, de még nem találkoztam senkivel. Madarak szólongatják egymást; ez a sötétszürke hunyorgás a madárpirkadat. Rendszertelenül épült házak falára verődik lépteim zaja. Balra katonaszobor emeli kezét, sorrendben ez már a harmadik emlékmű. A harmadik katonaszobor. Volt egy első világháborús, húsz év alatt kiöregedett. Hat évig puskás honvéd állt az alapzaton, most szovjet és szlovák katona öleli egymást. Hátulról a sárga bírósági épület vigyázza a szobrot. Itt van a járási börtön is. Szemtől, kissé jobbra mozdulva a katolikus templom nézi a mozdulatlan harcosokat. Ez a város központja. A kis félkörnyi területen minden elfér. Vádló, hősi emlékmű és imádkozó gyülekezet. Itt tartják a nyilvános ünnepségeket is. Fontos évfordulókon a koszorúzást, avatásokat, pünkösdkor pedig a katolikusok búcsúját. Hétköznapokon a parasztoké a tér, piacolhatnak, kínálhatnak, zöldségszőnyeggel teríthetik be a köveket. Egy hajlott hátú ember csoszog a templomkert útján, a harangozó. Mielőtt belép a templomba, a kereszt elé térdelve imádkozik. Szinte hallom suttogó esedezését. Utána egy fekete ruhás öregasszony tipeg a kereszthez; ketten térdelnek Krisztus lábánál. A kút redves kávájához támaszkodom. Valahol léptek koppannak a köveken. Négy utcát tekinthetek innen be, de senkit sem látok. A koppanások felerősödnek. Figyelek. Nem tudom megállapítani a lépések irányát. A falfelületek összevisszaságán pengve verődik felém a hang. Hazafelé jön valaki, vagy otthonról indul? Találgatok. 111