Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— A szerelemnél is ? — A kettő egy... a szerelem élet és halál dolga, velünk születik, nélküle a halál is rettenetes. Hajnalodott. Megkopott a sötétség. A fák, az erdő, a házak teteje foltokat rajzol a földre. Láthatatlan óriás keze feszíti a világosság szemfedelét. Elernyed az éjszaka. Elfogy a szó is. A pilóta restelkedve búcsúzott: — Elfárasztottam. Kezet szorítottunk. Én hazaindulok, ö meg állt egy ideig, mintha várna valakit. A bírósági épület sarkától kíváncsian visszafordultam, az eget nézte. Tanácstalan, gondolom. Akkor teszi ezt, ha zavarban van, ha tanácstalan. 110