Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

Nekem megvolt az „alibim", de fogalmam sem volt róla, mire kellett, mi történhetett azon az estén. Parancsot kaptam, hogy tartsam a számat, aztán visszamehettem a műhelybe, és Málek került sorra. Segélyt kérőn nézett rám, láttam a képén, hogy még jobban be van gyulladva, mint én. Néhány perc múlva odabent pofonok csattanhattak. A nyomozó ordítozását Málek jajgatása követte. Aztán csend lett, majd újból kihallatszott a jajgatás. Valami hazugságon kaphatták, s most addig pofozzák, míg kiszedik belőle az igazságot. De miféle igazságot? Uram, isteneim, mit követhetett el? Gyakorlott tenyere lehet annak a detektívnek, hogy a keménykötésű Málek így jajveszékel. — Botrány! — rázta Styevó rosszallón a fejét. — Veréssel, erőszakkal a legártatlanabb emberből is bűnöst lehet csinálni. De Málek nem volt ártatlan. Mikor vörösre gyulladt fejjel, sírásra álló szájjal kijött a nyomozókkal, bilincs volt a kezén. Még azt sem engedték meg, hogy olajos zubbonyát levegye, úgy hajtották maguk előtt. Alighogy kitakarodtak a műhelyből, pán Bohumil köré sereglettünk. Styevó kivételével egyikünk sem tudta, mit kerestek nálunk, miért folyt a nyomozás, s miért kellett arra a kedd estére alibit igazolnunk? S mit vétett Málek, hogy magukkal vitték? — Kötni való suhancok a várfal mögött erőszakot követtek el egy lányon — felelt a kérdéseinkre pán Bohumil. — Szégyen, hogy az a gazember itt dolgozott nálunk. De Ide nem teszi be többé a lábát! -— Bevallotta? — kérdezte a mestertől Novák, az egyik segéd. — Még nem, de az alibi igazolásába belezavarodott. Azt hazudta, hogy azt az estét egy Gajdos nevű barátjával töltötte. Reggel a Drechsler-raűhelyben nyomoztak, s ott az a Gajdos azt vallotta, hogy moziban volt. A szembesítésnél kiderül az igazság. 78