Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

vakkal jelvenni a versenyt a patrónusaival? Azokkal a nagyon tanult, körmönfonton prédikáló lélekhalászokkal? Akiknek egyetlen hivatásuk jól ügyelni rá, hogy a régi vágányokon fusson ez a világ tovább, mert minden lazítás és változás egyet jelent a lázadással, s az ilyen lázadás az anyagelvű világnézet győzelméhez vezet. Nem tudom, a véletlen műve volt-e, vagy tudva kereste a találkozást, hogy még aznap este, amikor kimentem az állomásra, ismét ott volt az udvaron. — Elkísérhetlek? — Ha nincs jobb dolgod, gyere velem — mondtam, és hozzáfűztem, hogy a reggeli vitánál nem akartam megbántani. Nézze el a hibámat, néha fullánkos a nyelvem, a hevem oktalanul elragad. — Megbántottál, de nekem elég, hogy beismered — felelte. — Tudhatnád, nem vagyok haragtartó. — Akkor hát szent a békéi — Szent! — nyújtotta békülékenyen a kezét. — Jó tanácsot adtál. Mindjárt holnap megkérem Xavér atyát, bízza rám János vagy Simon szerepét. — Ezt akartad mondani? — Szeretnélek egyszer elvinni hozzá. Meglátnád, milyen csodálatos ember. — Szóba állna velem, egy zsidóval... egy pogánnyal? — kérdeztem mosolyogva. — Megesküdnék, hogy nagyon barátságosan fogadna. Talán még cigarettával is megkínálna. Nekem édességet adott, amikor először voltam nála. Okos diplomaták ezek a páterek! Egy csipetnyi dohánynyal, egy szem cukorkával kezdik, utána jön a túlvilági élet, a mennyei boldogság ígérete. Nem kérek én sem a cukorkáikból, sem a dohányukból, de izgalmas lenne találkozni a páterrel. — Talán próbát tenne, hogy megtérítsen? — kérdeztem gunyorosan. Szerencsére Jankó ezúttal nem talált szavamban kivetnivalót. Széles szájjal rám vigyorgott: — Nem hinném, hogy ártana neked... Annyi bizonyos, hogy ő mindenre megfelelne. Öt nem tudnád szőrszálhaso• 73