Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

Tomanekné helyett Katinkának és kedvesnek szólítsa anyámat? Mióta ilyen bizalmas hozzá? Nem sokkal később, egy vasárnap délután, anyám pénzt tett elém az asztalra. — Eredj moziba, Jankó! Láttam a plakáton, szép vadnyugati filmet adnak. — Tanulnom kell, még anya, meg feladatot írnom. — Majd megírod vacsora után. Ha tanulnod kell, korábban felkeltelek. Csábított a mozi. Szerettem a cowboyfilmeket, Tom Mix nyaktörő lovaglásait. Szívesebben néztem meg, mint Valentinót, a lányok bálványát. — Maga nem jön velem, anya? — Engem megszólnának, de te elmehetsz — hárította el a hívásomat. Máskor is megesett, hogy pénzt adott mozira, pedig számolnia kellett minden garast. Mikor késő este hazajöttem, megint nálunk találtam Kubi urat. Hangos hallózással fogadott: — Hogy mulattál, fiatalúr? Tetszett a film? El kellett mondanom a tartalmát, és Jakab úr szeme rávillant anyámra. — Ha olyan jó, holnap megnézhetnénk együtt, Katinka! — Mit szólna hozzá a család, ha elvinne? És az emberek? — A családra fütyülök, Katinka. Az emberek meg hadd koptassák a nyelvüket. Csak az a fontos, hogy egy kicsit elszórakozzunk együtt. Anyám a fejét rázta. — Elfelejti, hogy gyászban vagyok. — Olyan nagy bűnnek tartja, hogy egy kicsit szórakozik? Meddig akar gyászolni? — Maguk egy álló évig- szigorúan tartják a gyászt. — Ne vegyen példát rólunk, nálunk minden szigorúbb. Sokallottam a látogatásait. Az rendjén volt, hogy apa temetése után benyitott hozzánk, és kifejezte részvétét. Herzék és valamennyi ismerősünk megtették. Jakab úr nem ült soha az apám székébe, ezt az egyet becsültem benne. De hogy oly gyakran letelepszik a konyhánkban, és anyám 55