Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

radjon törvénynek: válasszatok ezután is szabadon királyt. Válasszátok mindig a legérdemesebbet. Alikisz, Brixia hercege kért szót: — Nem jó ez így, király. Nézzed a múltat. A szabad vá­lasztás sok benső háborúskodással jár. Sohase múlt el párt­ütés, vérontás nélkül. Nekünk itt erőseknek kell lennünk, nem tűrhetünk semmi viszályt, pártütést soraink közt. Alboin elkínzottan töprengett. Ha fia volna, meggondolás nélkül diktálná a törvényt, és keresztülgázolna mindenkin, aki akarata előtt nem hajtana fejet; megszüntetné a régi jogot, hogy nemzetségének, elsőszülött fiának biztosítsa örökét. De így van-e értelme, hogy hadakozzék olyan jogért, amely számára értéktelen? Sohasem érezte még életében ilyen békétlen lélekkel, hogy céltalanná vált a hódítás munkája; emberek ölik egy­mást érte, harcosok indulnak rohamra és hullanak halom­ra, falvak és városok, egész tartományok pusztulnak, dől­nek romokba, és újra felvirágoznak; teremtő és pusztító erő van minden megmozdulásában — és hiába minden, cél­talan az erőfeszítés; egyszer az ő húsa elenyész, a csontjai széjjelmállanak, porrá hull a teste, megszakad minden, nincs folytatás. Egy asszony terméketlensége ilyen borzalmasan széjjel tudta tépni legmerészebb álmait! Szerette és gyűlölte ezt az asszonyt! Gyűlölte, ha a kö­zelében volt, és égett a vére, tüzelt minden porcikája a vágytól, amikor távol tudta magától. Nézte vitázó embereit, és a szeme elfakult: hiába min­den, gyötrelmeitől senki sem tudja immár megszabadítani. 7 A szétosztott had Pavia és Ravenna körül vesztegelt to­vább. Tavasszal Alboin elhatározta,- hogy Róma ellen fordul. Kapkodás és bizonytalanság volt most benne. Átvágott az ,459

Next

/
Oldalképek
Tartalom