Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

csak menjek vele, de ne maradjak kinn sokáig a hidegben. Az udvaron Heini rákezdte: — Mindig fafejűnek csúfollak, pedig van elég sütnivalód. Tovább kellene tanulnod. Neked volna lehetőséged rá. — Miért éppen nekem? Neked talán nem, mert zsidó vagy? Heini elpirult, és felelet helyett a vállát vonogatta. Mindig kitért az egyenes válasz elől, ha valami célzás esett a fajára. — Nem akarok az anyám nyakán élősködni — folytattam. — Pártfogó kellene. Én segítek neked, hogy egyetlen hármasod se legyen. Ösztöndíjat kaphatnál. Kimondta nekem kereken, hogy Horák főtisztelendőre gondol. A választásokon az esperes úr mandátumhoz jutott, a néppártot képviseli a prágai parlamentben, s nálunk a városban is tetemesen megnőtt a befolyása. — Mindig támogatott benneteket. Miért ne segítsen most, amikor a leginkább szükségetek volna rá? Pénzébe se kerülne. — Nektek mindig a pénz jár az eszetekben — feleltem feldühödve, pedig semmi okom nem volt, hogy elfusson a méreg. Heininek igaza volt: az esperes úr könnyen segíthetne. Mihelyt megjavul az idő, egy vasárnap kerékpárt kerítek, és kiszaladok hozzá Lehotára. Én beszélek vele, nem engedem, hogy anyám kérje meg. 7 Az asztalunknál evett, segítettem neki a házi feladatok megírásában, az ágyamban aludt, ha részeg apja kiverte hazulról, mégis gyűlölt. Mi ingerelte annyira ellenem? A bőröm szaga, a „kajla" fülem, a sötét hajam? Sohase volt pajesznek csúfolt huncutkám, mint azoknak a fiúknak, akik 47