Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Alig futott át rajta a gondolat, már összeborzadt: veszélyes játék volna. Makacssággal nem vehet elégtételt! Jóvátehetetlenül összetörne köztük minden. Meg kell hajolnia, követnie kell a hívó parancsot. Áldozatot kell hoznia szerelméért. Most ő szenved jobban, mert mélyebb, igazabb és tisztább a szerelme. — Még ma indulunk — szólt Helmekisznek, és elbocsátotta. Déltájt már úton voltak. Alig ült nyeregbe, szorongó félelmektől meggyötört szíve megkönnyebbült. A hála eláradt rajta, ahogy vágtattak Pavia felé. Nem volt más gondolata, csak a férfi, akit hónapok óta nem látott — egyetlen, édes szerelmes embere, aki a távolban várja, ölelő karokkal egyedül őt várja! 5 Helmekisz szálláscsinálókat küldött előre. Cremona előtt Autrik hódolattal fogadta Rozamundát. Fáklyás lovasok világították meg az utat. Késő éjszaka érkeztek Cremona keleti kapuja elé. — Férfinak való feladat Veronából egy vágtában eljönni. Minden csodálatom a tiéd, felséges asszony! — hajlongott Autrik herceg. Rozamunda mosolygott. Hogyan magyarázza meg a hercegnek, hogy most nem törheti testét fáradtság. Rohanva menne most is tovább, ha a vak éjszaka engedné. Parancsot adott, hogy kora hajnalban ébresszék, de mielőtt Garda az ágyasházba lépett, már talpon volt. Egy csésze erősen fűszerezett levest evett, és parancsot adott az indulásra. Szinte forrt az izgalomtól a friss hajnali szélben, mely üde pirosra csípte boldog arcát. Az úton Helmekisz tartotta szóval. A hadjáratról, Bergamům, Cremona és Medioíanum ostromáról beszélt, és a Paviáért vívott eredménytelen harcokról, melyek Alboin kedvét szegték. Rozamundát mindez most alig érdekelte. ,449