Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

elég a stráfkocsi, hamarosan teherautót vesznek, Stejskalék is megtették, lépést kell tartani velük. A sofőrnek nem kell a házbam laknia, nincs éjjel-nappal gondja a lovakra, mint a kocsisnak. így nyugtatta meg anyámat. A házbér gondja se aggassza, majd megalkusznak később, anyám rendben tarthatja az udvart, a kert gondozásában én is segíthetek. Anyám akkor este minden gyász ellenére még mosolyogni is tudott, örültem én is, hogy megszabadultunk egy nagy gondtól. Másnap Heíninek elmondtam, hogy a tanév végén valami mesterséget kezdek tanulni. — Mifélét? — kérdezte az ő nagy józanságával. — Ezt alaposan meg kell fontolni. — Én bizony nem spekulálok. Autószerelő leszek. Jelinekék biztosan felfogadnak. Friedmannék is tehergépkocsit vesznek. Az autósoké a jövő! — feleltem magabiztosan. — Lehet, hogy igazad van, én mégis mást választanék — okoskodott Heini. — Jelentkezz a vasgyárban. Később ipariskolába küldhetnek, mestert csinálnak belőled. — Te a gyárat választanád az én helyemben? Heini a fejét rázta: — Én Drechsler lakatoshoz mennék, ha úgy tudnék rajzolni, mint te... A minap láttam, milyen gyönyörű kaput kovácsoltak liliomos cirádákkal, levélfonatokkal. Legyen az embernek öröme a munkájából. — Nekem örömöm, neki meg haszna — nevettem fel gúnyosan. — Ez ostobaság, Jankó! — intett le. — A munkából akkor is legyen öröme az embernek, ha másnak dolgozik. A munka legyen önmagáért is szép. Mindig voltak ilyen furcsa, haszontalan nézetei, de nem lehetett perbe szállni vele, menten elhallgatott, mintha érezte volna, hogy a vitát valami tűrhetetlen gorombaság fejezi be, aminek jobb elébe vágni. Vacsora után télikabátban benyitott hozzánk, és hívott magával: járjunk egyet lefekvés előtt. Anyám helyeselte, 44