Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Negyedik könyv 1 Északról, Skandinávia zord jégvilágából jöttek a lengő hajú, bozontos szakállú, lobbanékony longobárdok, Gambarra ősanyjuk gyermekei. A gleccser csontot dermesztő kegyetlen telei edzették keménnyé és ellenállóvá a fajt. Évszázadok múltán még vitték szemükben a gleccser fényességét és izmaikban az elemekkel viaskodó ősapák félelmetes erejét. Lenn délen, Jütland és az Elba-part síkságain, ahová a megszaporodott nemzetségek lesodródtak, megismerték a tavasz lágyságát, a nyár simogató melegét, a gyümölcsöt és bort érlelő szelíd őszi időket. Múltak az évek, tovatűntek a századok, és a küzdelmes múlt, a jégvilág emléke már csak a megvénhedt bárdok dalában járt vissza. Itt lenn délen védett és kíméletes volt az élet, de a vérben nem csitult el a földfoglalásnak olthatatlan szomja, vitte őket tovább, a Morvamezőre és onnan Pannónia határai közé. Most húszezernél több kardforgató vonult a római úton az ígéret földje, Itália felé, melyet a harcosok öregebbje szebbnek festett le előttük a Morvamezőnél és dúsabbnak Pannóniánál. Szőlőhegyekkel és illatos kertekkel megáldott földje csak őket, az új honfoglalókat illeti meg. Az álmok és vágyak jogán ősi jussuk Itália! A világ az erőseké, és ma ők a hatalmasok, a nagyok, az elpusztíthatatlanok! ötszázhatvannyolc április másodikán, nyomban a tavasz kezdetét jelző húsvéti ünnepek után lépték át a pannon határt. Vihar erejével zúdult előre a had. Kordékon, szekereken, öszvérháton és gyalogszerrel tengernyi nép tódult utána. Túl a határon négyfelől is kisebb kóbor hadak bukkantak fel, és csatlakoztak a vonulókhoz. Avarok és gepi,431