Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

adással, mintha az istenítélet napja ragadta volna őket a halálba. Csak az egészséges, dolgozni képes fiatalok mehetnek velük az új hazába, a többi pusztuljon, még az örege se jusson Bajan birtokába! Az egész város lángtengerben úszott, amikor lóra szálltak. Roppant mámoros diadalének zengett a testőrök és harcosok ajkáról, amint átvágtak a pusztító tűztől felforrósodott utcákon. Most már jöhet utánuk Bajan, hogy birtokába vegye a romokat! Alboin a lovára csapott és előrerohant. Iszonyatos örömmel töltötte el a lángolás, a szörnyű tűzvész. Hatalmasan konduló szívében mérhetetlen gyönyört, az ölelésnél is hatalmasabb kéjt érzett: a roppant lángolásban elvész a múlt, és porrá omlanak az emlékek — az örömet adók és a bánatot hozók egyképpen. Nem szabad visszatekintenie, ha erős akar maradni. Legyen vége a múltnak. Tűzeső és pernye hull, viszi a friss tavaszi szél a korommal, az égés szagával, de ő nem pillant vissza többé. Már csak előre néz — az útra, amely véren és lángokon, romokon és tetemeken át az új élet, az új hon felé vezet. ,430