Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

dottsága, inkább a hűsége sugallja, hogy meg kell leckéz­tetni Bajant, pusztulást és égő földet kell odavetni a zsák­mányt váró telhetetlen kagánnak. Romokat a virágzás he­lyén! Ne maradjon kő kövön! Hahaha, végre ő is túljár a ravasz Bajan eszén! Édes és gyönyörűséges lesz a bosszú a régi megaláztatásért! Akkor a markában volt, kellett a segítsége, hogy leigázhassa Gepidiát. Igazi haszna csak Bajannak volt: az övé lett egész Gepidia. De most busásan megfizet érte. Ad olyan ajándékot, amit haláláig megem­leget a ravasz kán. — Hahaha, Bajan, most megkapod a magadét! — kiál­tott fel, és elismerően ráveregetett a púpos hátára. Másnap szétfutottak küldöncei a titkos paranccsal: indulásuk napja előtt pusztuljon irgalmatlanul, ami meg­mozdíthatatlan érték marad. Üszköt és romokat akar. Car­nuntumtól Aquincumig, a Dunától a Száváig tűzzel és vas­sal pusztítsanak. Gyújtsák fel a csűröket, a magtárakat, döntsék le a házak falát, vessenek csóvákat a zsúptetők­re, kardokkal kaszabolják össze a szőlőskertek venyi­géit, vágják le a gyümölcsfák gallyait. Égjen a föld, amit maguk mögött hagynak. Taroljanak le mindent, az utolsó napon boruljon lángba egész Pannónia. És a pannon népre, a halászokra, szántóvetőkre, barmot gondozó cselédekre és rabokra miféle sors várjon? Akinek ép a keze-lába, induljon velük. A többi pusztul­jon, öljék le egy szálig. Iszonyú parancs volt, de egyetlen herceg nem akadt, aki ne fogadta volna ujjongva, mint királyhoz, uralkodóhoz illőt. Parancs volt, amelyet a kor maga szült, a kegyetlen és sötét kor, amely az erőst éltette és nyeregbe ültette, a gyengének pedig csak halált vagy gyötrelmes szolgaságot hozott. Brigetióban maga Alboin vetett csóvát a királyi palotá 1 ra. Nézte a lángokat, a szálló tűzesőt, és vére ujjongott mámoros őrületében. Egy szikrányi részvét nem volt szí­vében, amikor a palota vén nőcselédeit testőreivel lemé­szároltatta. Ügy hullottak el jajgatva és alázatos meg­,429

Next

/
Oldalképek
Tartalom