Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

tett-vett körülötte, nem kérdezte, mi történt vele, nem esett-e valami baja. Ferkó mesélte el később, hogy apa nem tehet a balesetről. Már erősen alkonyodott, amikor a bélapataki úton egy teherautó jött szembe velük. Az a gazember sofőr nem tompította le a lámpák fényét, a lovak megbokrosodtak, és belerohantak a patakba. Szerencséjük volt, a stráfkocsi nem fordult fel, ő még idejében leugrott, nagyobb baj történhetett volna, ha apa nem őrzi meg lélekjelenlétét. /Lehet, hogy ez jótékony hazugság volt, de Ferkó ezt vallotta a csendőrségen is, ahol apám halála után jegyzőkönyvet vettek fel vele, A tüdőgyulladás három nap alatt végzett apával, pedig anya már kora hajnalban orvosért futott, és Frommer doktor biztatta, ne aggódjék, apa erős szervezete megbirkózik a magas lázzal. Aznap és másnap is beszélhettem apával, ő akarta, hogy odaüljek ágyához, meséljem el, hogyan haladok a tanulásban, kikkel barátkozom, mit vegyen nekem, ha felgyógyul, könyvet vagy bőrlabdát. Olyan szokatlanul halk volt a szava, és olyan melegen nézett rám, hogy a szívem kimondhatatlan jó érzéssel telt el. Ilyennek akartam őt látni mindig, ilyen békésnek és jónak, igazi apának akkor is, amikor a láz nem dönti ágyba, egészségesen jár a dolga után. Ha felgyógyul, megkérem, üljön le a padkára, sodorjon cigarettát magának, és dúdoljon el egy dalt, amit orosz földön hallott. Mindig csodáltam, milyen könnyedén csippenti fel dóznijából munkától eldurvult ujjaival a dohányt, hogyan sodorja a papirosba úgy, hogy egy szálacska sem hull a padlóra. Élvezettel fújta a füstkarikákat, de nekem is gyönyörűség volt elnézni őt. így lesz ezentúl, így kell lennie, én mindenben a kezére járok, év végére nem lesz egyetlen hármasom — így fogadkoztam magamban, és ő, ahogy a magasra polcolt párnákon feküdt, mintha megértett volna, a szeme csillogásán láttam, hogy ő is ezt akarja, békesség tér a mi fészkünkbe, nem leszek soha többé kivert koldusa a háznak. 42