Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

11 Mogentianaeban maradtak. Rozamunda friss volt, és napról napra kívánatosabban szépült. Bőre hamvát az új érzés tüze gyengéd pírba vonta. Alboin csodálta, s nem tudott betelni vele. Életük összeolvadt, mint régen, amikor szerelmüknek csak szépsége, édessége és öröme volt. Alboin érezte, hogy most még teljesebben övé Rozamunda. Frissek, fiatalok voltak, telve az élet muzsikáló édes vágyával. Milyen egyszerű és tiszta lett hirtelen az egész élet! Nem lázongott többé, hogy tétlenségben múlik el a tavasz, a nyár is, és talán esztendőbe telik, míg megmozdulhatnak. Az ölelése — úgy hitte — bizonyára újra megtermékenyítette Rozamunda méhét, és óvnia kell minden vigyázatlan lépéstől, nehogy baj érje. A szerelmében, az ölelésében benne volt a hatalmas kívánkozás, hogy utóda, örököse legyen, akit Rozamunda már a méhében hord, és télen, talán már az új hazában, megszül a gyönyörűségére. Futárok hétről hétre hozták az új híreket. A meleggel erősbödött a vész ereje odalenn. A mezők az emberek temetőivé, ez emberi lakok ragadozók búvóhelyeivé lettek, sakálok és hiénák tanyáivá. A népet elfogta a rettegés, a gyermekek temetetlenül hagyták szüleik holttestét, a szülők elfutottak forró láztól gyötrött gyermekeiktől. A réteken egy daloló hang, a mezőkön és legelőkön egy tehénbőgés sem hallható. Egész Itália mintha visszaesett volna őskori nyugalmába. Nyáron Ogilulf elhozta titkos jelentését Mogentianaeba. Lenn délen megaszalódik a vetés, és nincs kéz, mely learatná. A nap és az éj minden órájában harcosok trombitája recseg az élők fülébe, riadt havasi pásztorok tülke bőg, s a lázasoknak úgy tűnik, mintha egy közelgő hadsereg morajlása volna. Hadnak pedig híre-hamva sincs, csak az elpusztultak rothadó tetemei rontják meg az élőket, elkábítják eszüket, ködöt borítanak a szemükre. Ősz kezdetén jelentették, hogy a döghalál lankadatlan erővel tovább szedi áldozatait. A fák mézesre ért gyümöl422