Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

hajú füzek közt, és habjai fölött halra portyázó vércsék cikáztak. Alboin Sopianaeba akarta hívni a kánt, hogy ott Klef birtokán megvendégelhesse. Bajan húzódozott. — Csak a minap kezdtem új nászomat, testvér. Ne kívánd, hogy soká elmaradjak sátraimtól. A megkezdett mézet fenékig kell enni, különben megkeseredik. Kicsit megvastagodott Bajan, kigömbölyödött arcában frissen és vidáman fénylett a szeme. Kevesebb sandaság és szúrósság volt benne. Alboin örült, hogy beszédes kedvében találja. Könnyebb napja is lesz talán, hamar megalkuszik vele, ha enged szavának, és nem erőlteti tovább, hogy a hegyek közé vonuljanak, Sopianaeba, Klef herceg kényelmes palotájába. — Új ágyasod egészségére! — köszöntötte rá az italt, és néhány cseppet a földre öntött, hogy a pogány szokásnak hódoljon. Csak aztán emelte szájához a kupát. — Úgy hallom, gyönyörűséges kvád herceglány osztja veled ágyad örömét. — Jól tudod, testvér! ölelésre termett, igéző asszony lett. — Új asszony, új íz — nevetett Alboin. Csiklandó derűvel volt tele. Jó napja volt, a beszéd kellemesen indult, csupa hajlandóságot látott a kánban. — Almaízű... Kemény húsú, ősszel érő alma. — Nem vásik bele a fogad? Hányadik asszonyod, testvér? — A sámánjaim gondja, hogy számon tartsák. Nem az enyém. önelégült vigyort fojtott el Bajan. De meglátta Alboin és Klef arcán a kéjelgés Izgalmát, és elhallgatott. Nem illő idegenek előtt asszonyi ölnek édességét fitogtatni, férfierővel kérkedni. A beszéd csak elpiszkítja a hamvas örömet. A Duna partján már felvonva állt sárga nagy sátra, és a földbe szúrt kopjákon apró zászlók lengtek. Bajan szőnyegeket rakatott ä sátor elé, és azokra kuporodtak mind a hárman. Alboin testőrsége lenyergelt a közelben. Bajan kísérete a sátor mögött tanyázott. ,399