Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Alboin felkönyökölt a medvebőrön, és az éjbe bámult. Kint aludt az erdő, az egész világ. Pogányul szép volt ez a föld, ahogy az éjben feléje küldte és ráborította álomvá­gyó érzékeire apró neszeit, súgásait és titokzatos fényeit. Élt és lélegzett a nyár eleji éjszaka. Valahol a légben, az erdő mélyén felébredt az Éj istene, és szétnyitotta fe­kete nagy szárnyait. Lebegett a távoli lápok fölött, fénye­ket gyújtott, melyek reszketve és imbolyogva szétfutottak a feketeségben. Keleten levált az égről egy csillag, és csó­vásan égve a mélybe hullott. Alboin ránézett a lányra, aki nyitott szájjal, boldogan elfáradva pihegett a lábánál. A hold fénye az arcára sü­tött. Barna volt a naptól, és a keze, ahogy a takarót a mel­lén összefogta, inas és eldurvult a munkától. Rozvita, kis vadvirág! ... Illatosítja testét, mint Bizánc asszonyai. Drá­ga keleti szeszek és illatos olajak helyett szétmorzsolt uj­jai közt egy zsályalevelet. Tetszeni akart, kelleti magát... Elhanyatlott fekvőhelyén, és karja a leány meleg bőré­hez ért. Friss testi kívánság gerjedezett benne. Odavonta magához Rozvitát. Az fel sem ébredt. Ahogy arcára hajolt, könnycsepp ízét érezte ajkán 1. A tűzfolyam elsikkadt vé­rében, de forró tenyerét a leány nyakán hagyta. így nyomta el az álom. Kora hajnalban felébresztette az első napsugár. Rozvita félig nyitott szájjal aludt még, darabos és durva volt az arca. Az ajka fölött és a homlo­kán kövér izzadság. Hunyt szeme alatt törött a bőr, és szennyes fekete haja zsíros gubancokban, fésületlenül csapzott az arcába. Pállott szag dőlt belőle a meleggel, tes­te páráival. Alboin elfordult. Fanyar nyál futott össze szájában. Al­konyatkor mindig megszédül a vére, és nem nézi, kit tart a karjában. De a reggeleken meggyűlik benne valami ke­serűség. Széles, buja ajkán ott ül a csömör. Felkelt, és kiment a sátor közelében buggyanó forráshoz. Tenyerébe vizet mert, és széttörölte az arcán; így mosdott. Hatalmasat nyújtózott, megroppantak tőle a csontjai. — Bort adjatok! — kiáltott a szolgákra. Azok futottak mindjárt, és teletöltve hozták kupáját. Öblögette borral ,270

Next

/
Oldalképek
Tartalom