Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

megkeseredett száját, csak aztán ivott hosszan, szomjasan. Helmekisz is talpon volt, és hunyorogva üdvözölte. — Megsápasztott az éjszaka, felséges testvér uram. Alboin kedvetlenül legyintett. — Éz is csak olyan, mint a többi. Leszakításra, egy ölelésre való... Ha fölébredt, adj neki valami ajándékot, és küldd el. Tovább akart menni, de Helmekisz furcsálló tekintete megállította: — Mi bajod? — Nem unod még? Alboint elfutotta a düh. Ha most ostor van a kezében, meggondolatlanul odacsap vele tejtestvérére. — Tán a te fejedet is telefecsegte a vén Lethu? — Beszélt velem. Alboin berzenkedő kedve lehűlt, lecsillapodott. Nagyot fújt, egyetlen lélegzettel, mintha minden rossztól szabadulni akart volna. — Tudom magamtól is, nem jól van így. Elbitangolom az életemet. — Bizáncban jártál, testvér. Nem akadna ott ágyasházadba való asszony? Alboin tagadólag intett: — A császárnak nincs gyereke. Hét unokaöccse lesi a halálát. — Jusztinusznak, a trón örökösének, két leánya van. — Van, de csöppecskék. Olyanok, mint Rozamunda, Turizend unokája. Se testemnek, se lelkemnek nem kell bizánci asszony. Romlottak és kevélyek ... Lovas futár jött Carnuntumból. Autrik, Carnuntum hercege jelentette, hogy Amalafrid türingiai király látogatóba jön Pannóniába. Amalafrid rokona volt Alboinnak. Rodelinda, Alboin elhunyt édesanyja, türingiai királylány volt. Másnap megérkezett a vendég. A lakoma után, borozgatás közben elmondta, hogy üzenetet bíztak rá. A frankok szívesen látnák leánynézőbe Alboint. Túl a Rajnán Lothár volt a leghatalmasabb uralkodó. Három esztendővel ezelőtt, halálos ágyán megosztotta négy fia közt a birodal271