Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Nem volt türelme ügyelni a pátriárka áldást osztó ceremóniáira; a bíbor baldachin alatt öreges-véznán, kiégett szemmel ülő Jusztiniánt nézte, majd róla Teodórára siklott a tekintete, aki megsápadt, matrónás szépségében, császárnői pompában, elérhetetlen fenséggel trónolt pazar selymekbe, drága kelmékbe öltözött udvarhölgyei között. Teodórát még nem törte meg a kora. Finoman ívelt száján látta makacs erélyét. Nagy hatalmú asszony vénségében is, a világ és Jusztinián felett a legnagyobb hatalom. Arcára a pirosító és szagos kendőzőszerek alatt éles szarkalábakkal rótta a sóvárgások és a csillapíthatatlan éhség letörölhetetlen jeleit egy szenvedélyekkel túlzsúfolt élet. Milyen elérhetetlenül isteninek és ugyanakkor földinek is látszott hivalkodó, terhes pompájában ez a kevély asszony! Az udvarban azt suttogták róla, hogy kéjvágyát a vénség sem csitította el. Most egy fiatal testőrt tüntet ki kegyével; tegnap koldusszegény volt és ma aranyban dúskál. Ezek voltak hát a hatalmasok, akik egy fél világot birtokoltak, akiknek kezébe milliók adója ömlött, akikért ezrek és százezrek véreztek szerte a Birodalomban és túl a határokon, Dáciában, a Meotisz ingoványaiban, Itália földjén, Afrika perzselő napja alatt, puszták sívó homokján és az Alpok jégtorlaszain. Milliók vére és verejtéke táplálta az országot, amely, mint valami beteg test, úgy puffadt egyre kövérebbre, puffadt és duzzadt a mohón szívott vértől. Telhetetlenül harácsolt Bizánc, kalmárai beutazták a világot, hogy aztán a gyűjtött kincsek harmadát adóban leróják. , Alboin látta, mennyi tengernyi pénzt pazarol el a fényes udvartartás, és mennyi millió kell a légióknak, hogy vaskarral fékezzék a Birodalom száz és száz könnyen lázongó népét. Hunok és szarmaták, gótok és gepidák, vandálok és alánok, bolgárok és avarok, longobárdok és szkíták, perzsák és egyiptomiak szolgáltak Jusztinián légióiban, mit sem tudva már a földről, amely termette őket, északi ködös hazájukról vagy Ázsia szikkadt fennsíkjairól. A négy hét alatt, amit Alboin Konstantinápolyban töltött a császár palotájában, alaposan megismerhette vendéglátó,264